Évánál

Nagyon megkedveltem a bölcsistársaimat és a délutáni ovistáraimat is. Bár kezdetben nekem kicsit túl pörgős volt a tempó, de azt hiszem sikerült felzárkóznom. Itt van például Rézi: első alkalommal - véletlenül vagy sem - fellökött ... kétszer. Nagyon rosszul esett, úgy döntöttem, nem is játszom vele többet. Mára ő az egyik legjobb barátom és szinte minden alkalommal együtt alszunk. No persze külön ágyban!
Ma délelőtt még Ákos volt, az ikrek nem tudtak jönni betegség miatt. Viszont volt Istike, aki szintén velünk szusszant délután, aztán Éva elhozt az óvodából Gergőt. Őt már nyárról ismertem. Irtó jó fej, nagyon vagány!
Megmutattam nekik Olivért. Dagadt a mellem a büszkeségtől, mert mindenki el volt olvadva tőle. Hi-hi, az én tesóm! Anyu ma is 5-re jött értem és nem volt boldog, hogy csak 6-kor voltam hajlandó beszélni az öltözködésről. Addigra már mindenki elment, de én még benne voltam a bohóckodásba. Azt pedig nagyon nehéz félbeszakítani!