2008. november 25., kedd

Most, hogy megérkezett hozzánk a hó, ez remek apropót szolgáltatott, hogy egy újabb szóval bővítsem a szókincsemet. Szerencsémre, ez viszonylag egyszerű is és nagyon szép hosszú ó betűt lehet ejteni a "hóóóó" végén!
Amikor Éva jött értem reggel, ő volt az első, aki megmutatta nekem testközelből ezt a hideg-jeges-vizes izét. A meleg szobából olyan elbüvölőnek tűnt ez a nagy fehérség, de megtapogatva kevésbé vonzó.
Évánál ma Ákossal voltunk kettecskén és ő hozott magával szánkót. Én inkább nem ültem fel rá, biztos, ami biztos. Sőt, ámulva néztem - Éva kezét szorongatva -, ahogy lefeküdt Ákos a földre és hempergőzött a hóban! Micsoda gyerekek vannak, tán még a ruháját is összepiszkolja??!!

Nincsenek megjegyzések: