Huhhhh!

Elfáradtam. 9-től egészen 1 óráig Évánál voltam a bölcsiben. Már reggel hatalmas "jóóóó" felkiáltással üdvözöltem az ötletet, hogy vele játsszak délelőtt és a várakozásoknak abszolút megfelelt az ott töltött idő. Ráadásul ma még Lukács is ott volt, szóval kettecskén játszhattunk mi, gyerkőcök. A forgatókönyv a szokásos: bent játszás, tízóraizás, motorozás, játszóterezés, Anyu megpillantás!
Szóval a tikkasztó játszósdi után 1 helyett ma 2-kor tértem nyugovóra barátaimmal. Ja, Ignác és Jácint maci kevéssé látszanak, mert őket a paplanom alatt szorongatom.

Vidám vasárnap

Délelőtt Margó nagyit hozta hozzánk "szi-szi" vonat. Én a motoromon fogadtam és úgy indultunk el hazafelé. Kaptam tőle a szivárvány minden színében pompázó színesceruzákat, amiket septiben fel is avattam.
Alvás után jöhetett a kerti munka: Apuval az évadzáró fűnyírást hajtottuk végre, szegélynyírással spékelve.
A nap zárásaként Ottó családi összejövetel volt Noémiéknál. Már alig vártam, hogy találkozzak a lányokkal, gyorsan el is vonultunk hármacskán a gyerekszobába randalírozni ... visszafogottan. Gitta mamáék minden gyereknek hoztak egy-egy hozzáillő színű kutyusos kéztörlőt: Noémié mindig a rózsaszín, Nórihoz a citromsárga illik és nekem jár a kék. Így lett ez most is, míg nem egy nem várt pillanatban Noémi megmagyarázta nekem, hogy ez a bizonyos rózsaszín törölköző hozzám sokkalta jobban illik, mint hozzá, ellenben a kéket neki találták ki. Olyan meggyőző volt, hogy este boldogan tértem haza a babarózsaszín kéztörlőmmel!

Alma után az élet

Koncert után a Millenáris parkjában már sokkal jobban éreztem magam. A parkban méterenként süllyesztett lámpákat helyeztek el és én mindegyikre felálltam, hogy aztán egy hatalmas ugrással ismét a földön legyek. Ez frenetikus móka volt, így röpke fél óra alatt átszeltük a parkot.
Utána még szülőszobát is néztünk, ahol Olivér fog születni... sűrű egy nap volt.

Alma, de csak komolyan

Szombaton eljutottunk a Millenárisra, a szezonnyitó Alma koncertre. Egész úton odáig a "pom-pom" számot kellett hallgatni az autóban (ahogy máskor is mindig) és alig vártam, hogy a színpadra lépjenek a fiúk. Itt viszont elfogyott a lelkesedésem és bár az első negyedet szájtátva néztem, utána csak Apu és Anyu érthetetlen lelkesedését figyeltem. Jól van, kellemes volt a zene és viccesek voltak a kis rajongók is elől és persze felismertem minden ismerős számot. "Pom-pom"-ot a végére hagyták almáék, azt még meghallgattam, de utána már spuriztam is kifelé.

A Hivatalban

Meghívást kaptam Anyu munkahelyére, mert baba-mama találkozót szerveztek. Én némi műsorra számítottam, ehelyett játszósarok várt minket, ami nem dobott fel túlzottan. Anyu szerzett nekem egy motort, amivel elvonultam egy nyugodt zugába a díszteremnek és ott egész jól éreztem magam. Aztán Gitta mamával dolgoztunk kicsit az irodájában... hát, mi tagadás, nem űz könnyű munkát. Főleg amikor melegben az asztali ventillátort kell ki- és bekapcsolni vagy amikor a vendégcukorkákat kell szortírozni! A papírmunkát ráhagytam, az nem különösebben izgatott.

Önállósodom

Ma megtettem az első komoly lépést az önállósodás útján. Még csak háromszor voltam Éva házibölcsijében, de nagyon megkedveltem őt, ezért Anyuék úgy döntöttek, itt az idő, hogy egyedül ott maradjak nála.
Minden további nélkül sikerült a dolog, pedig kicsit izgultam, milyen lesz szülők nélkül. Nem volt gond! Anyutól elbúcsúztam, majd nekiálltam Évával játszani, tízóraizni, motorozni és játszóterezni. Oda jött elénk Anyuci és már együtt sétáltunk vissza az autónkhoz.
Már alig várom a csütörtököt, hogy újra mehessek és úgy tudom, hogy akkor várhatóak lesznek kis pajtások is!

Játszótéravató

És, íme, megérkeztünk! Egy csöndes, nyugodt pici réten van az új játszótér néhány számomra kedves játékkal. Először a hintát avattuk fel Apuval, aztán jöhetett minden más. És szerencsére nem volt tumultus, pontosabban csak az enyém volt a játszótér!!! Így a legjobb!

Csiripelték a madarak

Igen, eljutott hozzánk a közelünkben készülő új játszótér felépültének híre! Több se kellett mini családomnak, fogtuk magunkat és elsüvítettünk oda megtekinteni.

Hétvége a rokonsággal

Bár a fotók vasárnapról szólnak, mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy a szombat délutánomat Apuval Csillaghegyen töltöttem Károly papáéknál sok-sok legózással, Hév és bim-bam óra nézegetéssel, nomeg nagy evészettel.
Az evészet vasárnap délben folytatódott Gitta mamáknál. Náluk - mielőtt az unokatesók megérkeztek volna - Didó papával felhúztuk az Eiffel-tornyot, amit aztán a lányok segítségével sikerült megsemmisíteni. Ebéd után visszafogottan gyurmáztunk Noémivel és Gitta mamával, közben Nórika bolondozott a kanapén és még indulás előtt egy kis bújócskára is jutott időnk. Abban a legjobban a számolás részét szeretem csinálni és utána keresni az éppen aktuális delikvenst!

Házi bölcsi

Mostanában kevés időm marad blogolni, mert temérdeknyi teendőm van napközben. Többek között leköt az öcsivárás, mert Anyuval hetente dokihoz járunk, továbbá elkezdődött (folytatódott) a zenebölcsi, Anyu néha lead a szomszédba Erzsi néninek, amíg ő ebédet főz, a családom tagjaival is kell foglalkoznom, nomeg beszoktatás alatt állok egy szuperszonikus házi bölcsibe. Éva - ő a pesztrám - nem messze lakik tőlünk és otthonában fogad korombeli és délutánonként óvódáskorú gyerekeket. Hamar megkedveltem őt és amikor csak tehetjük elmegyünk hozzá játszani. Ma ott töltötték a napjukat Boróka és Panna is, ők egy egypetéjű ikerpár, akiket rögtön megszerettem - ez kölcsönös volt - és szegény Panna délben sírt is, mikor elmentem haza. Holnap Éva jön el hozzám délelőtt és jövő héttől állítólag már egyedül fogok ottmaradni nála, Anyu nélkül. Persze nem minden nap, dehogy! Csak néhányszor látogatom meg őt délelőttönként egy héten, mert azért Anyuval is szeretnék némi időt eltölteni! Ja, és persze majd Olivérrel is!!!

Csigák

Múlt héten a sok esőzés nagyon gazdag csigaidőket hozott nekem! Amikor kicsit alábbhagyott a nagy zuhé, rohantam is ki a kertbe és a teraszra összegyűjtöttem az összes fellelhető csigát a környékről. Igen pajkos állatok, ám! Ha az ember egy kicsit nincs résen, máris szökni próbálnak.

Jön vagy nem jön?

Rájöttem, hogy pisilni meztelenül a legnagyobb buli és mindig valamely növény tövébe. Ezt a homokszigeten is kipróbáltam. Apu se bírta ki, hogy ne drukkoljon velem a pisicseppekért. Együtt vonultunk el a bokrok tövébe és vártuk-vártuk-és-vártuk, hogy történjen valami. Hogy végül történt-e az maradjon a mi édes titkunk!

Megjöttek a haverok

Tíz óra után elkezdtek szállingózni a haverok, dél körülre már egész sokan lettünk. Íme, az összegyűlt gyerkőcök kábé egyharmada. Néha bandáztunk, de alapvetően mindenki elfoglalta magát saját ügyes-bajos dolgaival. Ja, és mindenki az én vödrömet akarta! Ez elég rosszul érintett, de cserébe megkaparintottam az egyik lány rózsaszín, hercegnős locsolóját!

Megrögzött állatvédő

Vasárnap délelőtt - miközben vártuk a haverokat a Duna parton - eleget tettem a lelkiismeretem által megkövetelt állatvédelmi előírásoknak. Így aztán összegyűjtöttem az éjszaka folyamán a Duna által partra vetett kagylókat egy vízzel teli vödörbe. Majd amikor megtelt egyesével megpróbáltam a Duna legmélyebb pontjára dobálni őket, nehogy bajuk essen kint, a száraz parton.

A gödi plázs

Azért, hogy nehogy kihasználatlanul hagyjuk szeptember talán utolsó hőgutás hétvégéjét, tiszteletünket tettük a homokszigeten. Ide - ahogy már korábban meséltem -, egy holtágon kell átslattyogni, ami nagy melegben a felnőtteknek térdig vagy bokáig ér. Mára ez az ága a Dunának kiszáradt, így száraz lábbal jutottunk át Göd homokos szigetére. Itt pont olyan, mint a tengerparton, a különbség csak annyi, hogy lehet látni a túlpartot.
Remekbeszabott hely, amit legjobban a távozás szelének megcsapásakor rögtönzött hisztim bizonyított a legjobban!

Locsolás

Másik, de nem kevésbé fontos tisztünk Apuval a növények életben tartása. Ő a slaggal esik neki a fűnek jó sok vízzel, én pedig a kannából locsolom a virágokat, fákat. Remek csapat vagyunk mi így kettecskén.
Na, jó, nem elhanyagolható tény, hogy a locsolást olykor Anyuval végezzük, de most nem így történt és most mostanról beszélek.

Szenilitás

Az az igazság, hogy az állandó mogyoró keresgélés elvonja a figyelmem egyéb, kevésbé fontosnak tűnő dolgokról. Apuval mindennapos feladatunk, hogy a lepotyogott, de már érett mogyorókat összeszedegessük a földről a kosaramba. Itt épp átszellemültem a mogyoróimmal... Van esetleg valami fura rajtam mindeközben???