Szederevészet

A hét eseményiből kiemelném számomra az egyik legmeghatározóbbat: szedret ettem! De ez még nem minden! Egyik nap Didoájé (ismertebb nevén Apu) a szederbokrunkról nagyon finom, savanykás, fekete szedreket szedett le és mind megehettem. A szülőknek túl savanykás volt. Ezen felbuzdulva, egyik nap, mikor Cicici (ismertebb nevén Anyu) kieresztett a kertbe míg ő bent főzött, nekiláttam és az összes zöld, sárga és fekete szedret learattam és hamm bekaptam. Nem mondom, hogy nem éreztem savanyúnak őket, de annyira élveztem, hogy én szedhetem le, hogy rá se hederítettem!
Amúgy még számos roppant kellemes programom volt a héten, de sajnos se fotóm, se időm, hogy mindezt most leírjam. A lényeg, hogy én úgyse feledek semmit és senkit, mert az emlékezetemben mind megmaradnak!