Az én kacsabarátaim

Ha tehetem, minden nap meglátogatom kedvenc barátaimat, a Feneketlen-tó kacsáit. Ha meglátnak, már úsznak is felém és én hálám jeléül teletömöm őket kenyérdarabkákkal. Mikor elfogy a kenyér (mert Anyut hiába kérem, nem hajlandó egy fél kilósat egyben elhozni, csak 1-1 szeletet) a kacsák vágyakozva néznek rám és még a partra is kijönnek kozzám, hátha meg tudnak győzni még egy kis elemózsia odaadásáról. Kénytelen vagyok őket felvilágosítani a rideg valóságról: nincs több!