Azt hiszem függő lettem: Alma függő. Szombaton végre eljutottam egy Alma koncertre a békási Hékás-Békás keretein belül. Borzasztóan élveztem csakúgy, mint a szülők. Gyorsan vettünk is egy-két cd-t a koncert végén ééééés még egy dedikált fotót is sikerült szereznem! Alig várom a következő alkalmat!
Ha tehetem, minden nap meglátogatom kedvenc barátaimat, a Feneketlen-tó kacsáit. Ha meglátnak, már úsznak is felém és én hálám jeléül teletömöm őket kenyérdarabkákkal. Mikor elfogy a kenyér (mert Anyut hiába kérem, nem hajlandó egy fél kilósat egyben elhozni, csak 1-1 szeletet) a kacsák vágyakozva néznek rám és még a partra is kijönnek kozzám, hátha meg tudnak győzni még egy kis elemózsia odaadásáról. Kénytelen vagyok őket felvilágosítani a rideg valóságról: nincs több!
Én volnék. Úgy érzem, most aztán igazán rákaptam a motorozás ízére! Minden a játszótéren kezdődött, ahová már hetek óta hurcolja Anyu a motoromat, de többnyire kölcsönadtam a haveroknak. Egyik nap azonban magával ragadott az érzés, amitől azóta nem tudok szabadulni. Ezt egy háromnegyed órás játszótéri motorozással kezdtem - időnként Vikivel összejátszva. Másnap Apuékkal elindultunk az esti fagyizós körutunkra, amit én elejétől a végéig a motoron vészeltem át. Ez röpke két órás utat jelentett! Kell-e ennél nyomatékosabb bizonyíték arra, hogy mennyire élvezem az új hobbimat!
Kedvezett nekünk az időjárás, mert nem volt őrült meleg, így sokkal kellemesebb volt az Állatkertben sétálgatni. Viszont: lehet, hogy a fronthatások miatt, de nem volt kicsattanó kedvem (kissé egykedvű voltam), mindenesetre szívesen nézelődtem az állatok között. Azért a fáradt babakocsiséta alkalmával is időnként kipattantam a kocsiból, ha valami nagyon érdekes jött velem szembe.
Méltóképpen ünnepelte a család augusztus 20-t. Gödön, a Nemeskéri kúriánál tartottak ünnepséget és ennek keretein belül délelőtt fellépett egy halom híres ember (Varga Miklós, Vikidál Gyula, Koós Réka, stb... remélem ti tudjátok kik ők, mert én nem) és egy órás István a király előadást tartottak. Én megfeszülve figyeltem az egészet, mert igazán kellemesen szóltak a dalok.
Meghívást kaptunk vasárnap délutánra egy családi grillpartira. Nemcsak evészet volt ott aztán, hanem körtánc Anyuval, haletetés Gitta mamával, motorozás Noémivel és bújocskázás Apuval, Gitta mamával és Didó papával. Ezt sajnos, nem tudtuk megörökíteni, mert olyan jól elbújtunk, hogy a képeken nem látszódtunk!
A hét eseményiből kiemelném számomra az egyik legmeghatározóbbat: szedret ettem! De ez még nem minden! Egyik nap Didoájé (ismertebb nevén Apu) a szederbokrunkról nagyon finom, savanykás, fekete szedreket szedett le és mind megehettem. A szülőknek túl savanykás volt. Ezen felbuzdulva, egyik nap, mikor Cicici (ismertebb nevén Anyu) kieresztett a kertbe míg ő bent főzött, nekiláttam és az összes zöld, sárga és fekete szedret learattam és hamm bekaptam. Nem mondom, hogy nem éreztem savanyúnak őket, de annyira élveztem, hogy én szedhetem le, hogy rá se hederítettem!
Arra gondoltam, hogy a topmodellség sem elvetendő jövőkép. Úgy érzem rátaláltam a stílusomra és alkatom is megfelel az elvárásoknak. Igaz, olykor belepisilek az alsónacijaimba, de ezt egy ilyen profinak biztos elnézik majd!
Pörgős egy hétvégém volt! Szombat délelőttömet Gitta mamáéknál töltöttem, míg Anyu és Apu kiglancolták a házat. Alvás után Károly papáékhoz, majd Margó nagyihoz mentem bohóckodni. Vasárnap délelőtt Apuékat szórakoztattam otthon: Apu azt élvezte a legjobban, mikor a hátán lovagoltam, majd mikor ugyanezt a lábán tettem és elvártam, hogy hasizomból emeljen föl jó sokszor! Hi-hi-hi! Délután Krisztiánéknál volt nagy családi kerti parti sok-sok gyerekkel, mert Vera szülinapját ültük és mulatsággal ünnepeltünk. Mikor a tikkasztó hétvége legvégén az esti vacsorámra került sor, nem is vágytam másra, minthogy Anyu karjai közt elfogyaszthassam langyos tejecskémet és mehessek Apuval aludni.
Azon túl, hogy hason fekve ázik le a napi piszokmennyiség a leghatékonyabban az ember fiáról és hogy így újra a tengerparton érzem magam, remek trükk is arra nézve, hogy Apu meg ne tudjon fogni és kikapni a habokból, mondván: vége a fürdésnek! Ilyenkor egész testből meg kell feszülni és a kád aljához tapadni és ezzel már szinte száz százalékosan meg is akadályoztam a művelet végrehajtását. Bár... valahogy mégis mindig kikerülök belőle. Mit csinálhatok rosszul?
Minden nap lementünk fürödni a partra, ami egy igazán bababarát partszakasz(ka), mert sokáig ici-pici a víz, ezért nyugodtan dagonyázhatunk benne. Sok-sok gyerek volt ott rajtunk kívül, így a játékokkal tudtunk seftelni. A vízbe a nagyok betettek egy csúszdát, amiből ezáltal egy tuti jó vizicsúszda kerekedett és nagyon tetszett nekem, néha alig tudtam elszakadni tőle. Zsombornak is bejött. Találtam egy hatalmas verdát is, amit rögtön kipróbáltam, de nem haladt előre, se más irányba, viszont jól nézett ki és én is benne!
Nomeg persze a két remekbeszabott anyuka, akik felejthetetlen hétvégét biztosítottak számunkra.
