Hova?

Hova készültem ilyen lelkesen? Hát, elmentünk Anyuval Margó nagyihoz ebédre!
Remekül éreztem magam - bocs, Robi, de a szobádban is jártam, mert a csukott ajtó mögött mindig valami fantasztikus titkot sejtek - eltekintve attól az egy-két apró balesettől, ami megesett velem.
A konyhában munkám is akadt, mert a konyhaszekrény szélén ott éktelenkedett egy csavar, amit megpróbáltam lekaparni. Anyu szerint direkt volt ott, hogy összetartsa a szekrényt, de én másként gondolom. Mindenesetre úgyse jött le.

Olyan jó!

Ha nyugalomra és békességre vágyom, akkor olyan jó hozzábújni Anyucihoz! Olyan jó megsimogatni az arcát, néha belemarkolni picit, olyan jó puszi gyanánt megharapdálni az állát, az orrát, a nyakát. Olyan jó meglegyezgetni a szempilláját virsli ujjaimmal. Szóval: olyan jó!

Kinek mennyi?

Ma összeszámoltam, hogy Apu vagy én állok-e nyerésre a fogháborúban. Egyelőre Apu vezet, de nincs okom aggodalomra...néhány év és lekőrözöm.

Szombat reggel

Reggel Apuval élveztük a felkelő nap beszűrődő sugarait és közben vártuk, hogy Anyu összerittyentse nekünk a jól megérdemelt reggelit. Aztán az ősök elmentek a hétvégi squash partira. Ebéd után én három és fél órás szundit teljesítettem, majd séta a friss levegőn...és nagyjából véget is ért a nap.

Fodrincs-bodrincs

Engem megnyírni??? Soha!
Na, jó egy Danette pudingért cserébe nem bánom! Végülis a frizurámnak jót tett. De a lelkemnek!
Apuék mindketten ugyanahhoz a fodrászhoz járnak és én is velük mentem aszisztálni. Egyszercsak hirtelen fordulatot vettek az események és én is a fodrász székben találtam magam és amíg Anyun az utolsó simíttásokat végezte a bácsi, addig egy géppel egy néni már neki is esett a hajamnak. Mondanom se kell, hogy nem nagyon díjaztam a dolgot és ennek hangot is adtam. Sajnos, senkit nem érdekelt és végigvitte a műveletet.

A nagy ropievészet

Nagyon élvezem, hogy Anyu egyre többféle rágcsálnivalóval próbálkozik, hogy szeretem-e. Eddig nem kellett csalódnia, mert túl a fő fogásokon - amiből mindent szeretek - a különböző deszerteket is mind megeszem, sőt a Danonino joghurtot is és a túró rudit is imádom. A legújabb találmány a ropi! Szerinted szeretem???

Zsombor, a Félelmetes

Ma kijött hozzám Zsombor barátom. Nagyon vártam és örültem is neki, de ma valahogy olyan félelmetesnek tűnt! Lehet, hogy roppant iramú mászása az oka, de folyamatosan menekülhetnékem támadt. Azért, hogy ne tűnjek nyámnyilának olykor én is utána eredtem, máskor pedig sikongattam, hogy azért nehogy úgy gondolja, hogy teljesen uralma alá kerültem. Azért mindenképp jobbnak láttam, ha az asztal túloldaláról szemlélődöm, tisztes távolságban kicsiny, de annál fürgébb barátomtól.

Beszámolok még még

És a másik legfontosabb: ritmusérzékem is tovább finomodott az idő múlásával. Bármilyen kellemes dallamra rugózni kezd a lábam és alig bírok vele! Sőt, szívesen keverem magamnak a zenét a Tanuló kutyusommal vagy a zsiráfommal. De szívesen tapsolok és ringok is a zenebonára. Íme egy kis szösszenet.

Beszámolok még

El ne feledjem mesélni, hogy a tv kapcsolgatása még mindig az egyik kedvenc elfoglaltságom. Akár itthon, akár vendégségben simán megtalálom a bekapcsoló gombot, de remekül váltok a csatornák között akár vagy adok kis kakaót a műsorra. Didó papa házimozi rendszerét már átprogramoztam sikeresen: az volt az első igazi kihívás!

Beszámolok

Tudom, hogy idén kicsit kevesebb a bejegyzésem, de olykor időhiányban szenvedek. Továbbra is járunk Anyuval tornázni hétfőn és pénteken délelőtt és szerdán Ringatóra vagy Zenebölcsibe. Napról napra okosabb és ügyesebb vagyok, de ez azt hiszem természetes. Már mindent megértek, amit mondanak nekem és meg is csinálom, ha kérnek valamire, már az emeletre is egyedül közlekedek és már ki tudom mondani, hogy Didó papa. A társaságért egyre jobban oda vagyok, imádok bohóckodni, sikítozni. Az alvásom már beállt a délutáni egy nagy szusszra, ezzel is nagyot léptem a nagyfiúk társaságába. Nagyvonalakban ennyi rólam.

Indulandusz

Na, Anyu öltöztetsz már? Indulni szeretnék! Ja, közben mosolyogjak és legyek természetes? Oké.

Balázséknál

Hosszú idő után sikerült Balázzsal összefutni ma. Megmutatta, hogy ő milyen ajándékokat kapott Karácsonyra. Sőt, kíváló ritmusérzékét is bemutatta: a fejét ingatja a dallamra. Cserébe megmutattam, milyen egy igazi rongyláb és elkezdtem rugózni a zenére. Fogócskáztunk is, általában Balázs kergetett engem, de én futottam bőszen. Egyszóval, kellemesen telt el ez a pár óra Balázzsal.

Marciék itt

Hurrá-hurrá! Ma Marci elhozatta magát hozzánk a szüleivel. Már múltkori találkozásunkkor is roppant szimpi volt Marci, ez mit sem változott az idő múlásával. Most már mászik, négykézlábazik, meg ilyenek, pedig éppenhogycsak fél éves. Én ilyenkor még gondolatban sem fogalmaztam meg a buksimban, hogy egyszer ilyen merész lépésekre szánom rá magam.
Nagyon tetszett neki a rumbatököm és a másik csörgő hangszerem. Én megmutattam neki, hogy hogyan működik a zsiráfom, de nem nagyon figyelt. Ja, és a farmkocsim is bejött Marcinak és sikerült is megszólaltatnia az állatokat a platón.
Egy ideig a fiúszekció az étkezőasztal körül tanyázott, míg Anyu és Kata a kanapén dumcsiztak. Aztán Marci elfáradt és hazafelé vették az irányt...sajnos.

Izompacsirta

Most először, exkluzív, csak a Vilmos világában megmutatom izompacsirta mivoltomat. Már egész kis korom óta gyakorlom és már egészen nagyon erős lettem. Csak annyit kérek, hogy valaki kérdezze meg: milyen erős vagy Vili? És én nyomban eleget teszek a kérésnek és megmutatom íííírttózatos erőmet!

Reggeli

Szerencsémre új reggeli szokást vezettünk be. Mégpedig azt, hogy a reggelimet is a nagyokkal költöm el. Így jut nekem a kenyérből, a kifliből, a zsömléből és kapok rá felvágottat, sőt paradicsomot is hozzá. Ja, és ha igénylem langyos teát. Szuper reggelizni!!!

Én és a cica

Tegnap egész nap Didó papánál voltunk Anyuval, mert Anyut leverte valami betegség és szundikálásra vágyott. Én viszont csuda jót játszottam Didó papával és cica is egyre kedvesebb velem. Már egyáltalán nem szaladt el előlem, amikor kellemes alvása közben és körülötte szaladgáltam, nagyokat sikongattam és megmutogattam Didó papának, hogy hol is van a cica szeme, füle, farkincája, meg ilyesmi.

Szadi ismét

Úgy döntöttem igazságos leszek és Anyuval sem teszek kivételt, kissé megkínzom őt is. Így jutottunk el a kanapéra, ahol ő azt hitte csak egy kis sima hascsiki lesz a program, de akkor megragadtam a haját és jól megráncigáltam.
Viszont a végére megsajnáltam, mert nagyon nyafizott és kiengesztelésül kapott egy szeretetteljes puszikát.

Merénylet

Íme egy tökéletes merénylet receptje: az áldozatot édesgetsd magad mellé. Miután jó sokat beszéltél vele és már nem számít semmi rosszra, na akkor jött el a Te pillanatod!

Függöny fel!

Ki van odakint ebben a vak sötétben? Nicsak, Apuci! Kalapál nagyon, mert próbálja jégmentesíteni a járdát és a lépcsőket. Közben Anyu beizzította a sütőt, hogy a Balázstól és Judittól kapott a-világ-legistenibb-ízű-sütőtökének második fordulóját is megsüsse. Megyek is és ellenőrzöm a folyamatot.

Ellentét

Apuval nem mindig értünk egyet. És mi történik ha egy kos és egy bak ellentétbe keveredik? Hát, semmi jó!

Majd én

Naphosszat várhatok arra, hogy valaki soron kívül enni adjon nekem! Szerencsémre tudom, hol tartják a tányérjaimat, evőeszközeimet, a kölesgolyót, a tejpép port, meg ilyesmiket. Csak felszökkentem - Apu segítségével - és válogathattam kedvemre!

Szundi az ágyikómban

Igen, még szerencsémre napközben is élvezhetem kiságyam adta kényelmi extrákat. Jelzek, ha felébredtem, utána hallom, hogy Anyu - többnyire, mivel Apu dolgozik - vágtázik felfelé a lépcsőn. Amikor benyit a szobámba erőteljes karlendítéssel tarkított "ö"-mből már érti, hogy azt kívánom, hogy húzza el a függönyt. Ilyenkor már fel is vidulok, hiszen fény szűrödik a szobácskámba. Aztán kihalász a zsákomból, kicuppantja az alvócumim és jó esetben megyünk enni.

Szépséglencse

Tegnap végre én is kaptam Anyu újévi lencseleveséből ebédre. Amellett, hogy nagyon ízlett, megtudtam néhány előnyét is ennek a kisgolyós ételnek. Az egyik áldásos hatását már megtapasztaltam, mikor ma reggel belenéztem a tükörbe: kétség kívül még jobbképű lettem. A másik hiedelem az, hogy gazdaggá is teszi az embert. Megnéztem a babakötvény számlámat és valóban több pénz lett rajta tegnap!!!

Apró séf

Muszáj mindig nyüzsögnöm. Így van ez akkor is, amikor Anyu éppen főzőcskézik a konyhában... azaz minden nap... szerencsére. Ilyenkor segíthetek neki kinyitni az összes konyhaszekrény ajtót, hogy ki tudja dobni a szemetet, hogy ki tudja venni a megfelelő edényt vagy evőeszközt. Már szinte mindennek tudom a helyét és kérésre - vagy sokszor anélkül is - be is csukom őket, miután végeztem.

Otthon

A szánkózás is azzal ért véget, mint a legtöbb programunk: haza értünk! Ez a legjobb rész, bemenni a meleg kuckónkba, kiolvadni, finom teát inni, játszani, aztán talán aludni is egyet.

2. rész

Majd Anyu felkapaszkodott mögém a szánkóra, Apu pedig megiramodott velünk a Duna parti töltés felé. Mit mondjak, jópofa dolog ez a szánkózás, de azért nem egészen értem a szülők mitől voltak olyan lelkesek. Végülis hűvös van, szemembe esik a hó, meg ilyesmi, de jó siklani a havon.
Kis idő után, amikor teljesen egyenes szakaszba értünk, Anyu is kipróbálta milyen két férfiembert megszánkáztatni. Azt mondta felemelő, de azért elég hamar visszapasszolta a lehetőséget Apucinak.

Ujjé, szánkózom!

Szánkós karrierem úgy kezdődött, hogy a csodaszép hóesésben, újév napján - el ne feledjem: BÚÉK! - a házunk előtt kényelmesen elhelyezkedtem a szánkón.
Folyt köv.

Kóstoló

Na, Apu, hadd kóstoljam már elő a szilveszteri menüt! Nemsokára jönnek a vendégek, Anyu kész van minden finomsággal, csak én nem tudom, hogy milyenek is azok valójában!