Olivér kedvenc karácsonyi ajándéka

Egy vers ajándékba ... szeretettel

Kellemes ünnepeket!

Tili-toli séta

Mi ez?

Jól érzem, hogy egy ló tapadt a hátamra? Ja, csak a bátyám szórakozik velem ma is, mint minden este? Remek! Én mindenesetre valami új játék után nézek a kosárban.

Jóban rosszban

Néha tömegkatasztrófa történik a családunkban. Sokszor úgy kezdődik, hogy meghúzom Vili haját, vagy kicsit megkarmolászom, vagy beverem a fejem, vagy összekoccanunk Vilivel, a lényeg, hogy a vége mindkettőnknek fájdalmas. Ha ugyanis én kezdek marakodni, mindig érkezik hamar a megtorlás. Ezek viszont remek alkalmat szolgáltatnak mindkettőnknek egy hatalmas sírópartira. Apu gyakran velünk tart ilyenkor, hiszen: együtt jóban rosszban!

Közös program

Egyre több a közös program Olikával. Azon túl, hogy már jó ideje megy a fogócska a nappaliban vagy a mászóverseny, olvasni is szeretünk együtt, pontosabban egymás mellett, ki-ki a saját irodalmát. Ha pedig időközben rám jön a kedvesség-roham, azt gyorsan kiadom magamból!

Reggeli ágymászás

Vili hipp-hopp ki tudja kapni a három mozgórácsot a kiságyamból és már indulhat is a móka. Ő fölül mászik ki-be az ágyba, én pedig a résen próbálok beevickélni az ágyikóm belsejébe. Viccelődünk, együtt nevetgélünk és ha baleset esik meg velünk közben, akkor bizony együtt sírunk.

Hova rohanunk?

A modell-vasút kiállításra Keszthelyen. Át kell szaladni a kastély parkján és a zebrán túl vár minket a múzeum! Én már láttam nyáron, de pontosan annyira élveztem most is. Sőt, miután hazatértünk, szombaton gyorsan elmentünk megnézni másodszor a Duna Pláza Északi pályaudvar kiállítását, majd egy Thomas mozifilm is be lett ígérve vasárnapra! Alig várom!

Bohóc 1 és Bohóc 2! Melyik melyik?

Kolpingoltunk

Végre eljött a telelés ideje és meg sem álltunk egészen Alsópáhokig. Velünk tartott Dorka, Dávid, Lázár és a szüleik. Egész nap játszóházaztunk, fürödtünk, játszótereztünk és sétáltunk. Aztán jól elfáradtunk!

Ismét elnyomott a buzgóság

Tegnap délután óta nem vagyok topon, azaz betegeskedem. Megkérdeztük a doktor bácsit, hogy hajlandó-e felállítani diagnózist és hajlandó volt. Felsőlégúti hurut ... megjegyzem, mi más lenne!?
Viszont elég sokat kellett rá várni, én hősisen viseltem a megpróbáltatásokat, de a hazafelé vezető másfél perces út betett: elaludtam. Menthetetlenül. (Persze azért Anyunak sikerütl végül felráznia, grrr!)

Hoppá!

Azért azt Vilmos kifelejti a sztoriból, hogy én már elindultam volna szívem - vagyis álmosságom - szerint fél12 körül, de ő nem hagyta. Délre pedig úgy kifáradtam, hogy a kifli, amit Anyu azért adott, hogy hazáig elfoglaljam magam és nehogy elaludjak, valahogy megakadt a számban ... vagy azon kivül? Nem emlékszem tisztán.

Mesekert

Mivel ma csúnya, esős idő köszöntött ránk, itt volt az idő, hogy kipróbáljuk Dunakeszi új játszóházát. Mondanom se kell, egyből kedvencünkké vált! Remek játékok vannak kicsiknek, nagyoknak külön-külön, bepillanottunk egy zenebölcsis foglalkozásba és az ugrálós-csúszdázós-bújkálós szekciót is próbára tettük Olikával. Anyu, mikor megyünk újra?