Vasárnap felkeredkedett a család a Közlekedési Múzeumba. Mióta Olivér a nagyfiús autósülésében üldögél, annyira hatással van rám édesded alvása, hogy most kipróbáltam és már a befelé vezető úton aludtam fél órát.
Pénteken elmentünk felköszönteni Margó nagyit. Örült az ajándékoknak, mi pedig Apuci gyerekkori kisautóinak!
És akkor még a sétálásainkról, a játszóterezésről és a vonatlesről nem is esett szó.
A héten otthon volt Éva férje, aki vett egy új fényképezőt és rajtunk tesztelte. Ebből jutott néhány kép a blogunkra is. Így játszunk bent a többiekkel ... és még sok mást, ami pillanatnyilag nem lett megörökítve.
Nem hiszem el!!! Anyu úgy döntött, hogy bekeményít, én pedig érzem, hogy lassan elmúlnak a gondtalan csecsemőnapok!
Egy-kettő-hámot, start, tűz, futáááás!
Melyik a kedvenc fagyim? A csoki és az epres. A foltokból ítélve és az emlékeimben kapirgálva, most a csokis mellett voksoltam.
Fogtuk magunkat és kihasználva a napsütéses időt, neki indultunk egy óriási gödi sétának. Egészen Alsó Gödig jutottunk, ott lementünk a Duna partra, majd egy kunkorral vissza úgy, hogy a fagyizó mindenképpen útba essen!
Bár ez inkább Anyu szövege, ugyanis már hetek óta folyamatos rosszallását fejezi ki az ügyben, hogy nem vagyok hajlandó semmit megenni... a tápszert leszámítva. Nos, úgy gondoltam fél évesen megkegyelmezek neki és amúgy is az egyik étel egész finomnak bizonyult, ezért nekiláttam az evésnek. Egyelőre csak azt eszem, de ígérem idővel nyitni fogok más irányba is!
Ma Anna felhívta a figyelmemet néhány könyvújdonságra az újságunkban, ami roppantmód felkeltette a figyelmemet. Mellesleg ma csak az enyém volt Anna, mert Vili ezen a héten pénteken épp Károly papáéknál virgonckodik.
Olivér állandó felügyelete, bíztatása és szeretete nélkül nem tudtam volna ilyen gyönyörű homokformákat létrehozni.
Rájöttem, hogy mi nagy kincs egy lányban: ha házias és rendszerető. Az én házam táján aztán igazán nincs rumli, de Anna mégis egyből helyre tette a szerinte nem rendjén való dolgaimat: kitakarította a kisházamat és még a homokozót is rendbe rakta. Nem elhanyagolandó tény, hogy a haja végén függő barna loknik csodaszépek!
Emma nem csak Vilivel törődött ám, hanem velem is igen kedves volt! Simogatott, nézegetett, közben pedig mindent bejárt és az összes játékunkat felfedezte magának.
Miután kedden és szerdán Évánál mulattam az időt a barátaimmal, csütörtök délelőtt bejelentkezett Rézi, hogy átjönne. Naná, jöjjön csak! Majd az utcánkban sétálgatott Pipi és Réka, hát ők is bejöttek. Később pedig Emma csatlakozott hozzánk, de ő nemcsak délig, hanem estig maradt!
