Békák

Mostanában igazán kedves gyerek vagyok, ugyanis kérésre simogatok szülőt és elég sokat bújok is. Ma reggel éppen az esett jól, hogy még félálomban - amíg Apuci készülődött munkába - odapopsizzak Anyu fejéhez, így ő lett nagybéka, én pedig fölötte kisbéka.

Bringasapi

Tegnap szegény-beteg Apuci volt olyan édes és felszerelte Anyu biciklijére az ülésemet, amit a lányoktól örököltem meg. Ma reggel pedig Anyuval elmentünk venni egy biciklis sisakot, amit egyelőre nem igazán kedvelek, de mindenesetre rám igazította. Azt gondolja, hogy hordani fogom! Majd egyszer biztos lesz rólunk suhanós kép, mert mostantól mindenhová bicajjal fogunk közlekedni!

Szülinapozás

Így festettem ma: betegen. Elég ramatyul voltam, de miért is csodálkozom ezen, végülis beteg Apu, Anyu, Gitta mama, Didó papa és még Nelli néni is kicsit. Ennek ellenére összegyűlt a család és egy kellemes ebédelős partyt tartottunk Anyu 30. születésnapja alkalmából.
Amikor már nekem is jobb kedvem lett, akkor mostanság kedvelt tevékenységemmel szórakoztattam a népet, meg saját magamat: a széksétával. körbe körbe szaladok a tonett székkel és remekül tudom irányítani is. És azért mégiscsak egyszerűbb így lépkedni!

Kompozás Apuval, Nórival, Noémivel és Krisztiánnal

Szombat délelőttre szuper jó programot eszelt ki Apu Krisztiánnal: kompozni mentünk! Innen Gödről indul egy irinyó-pirinyó kompocska, ami egyenesen a túlpartra visz. Milyen meglepő, igaz? Amíg megvártuk a visszafelé jövő kompot, addig iszogattunk-eszegettünk, sétáltunk a parton. Megbeszéltük Apuval, hogy még sokszor megyünk majd hasonló kirándulásokra. Azért legközelebb Anyu is velünk jöhetne, de majd ha otthon lesz és nem csavarog éppen, akkor biztos velünk tart.

Óriás Turbo Rudi képekben

Ma kézzel, egyedül legyűrtem egy óriási Túró Rudit. Nem volt könnyű, de véghez vittem. A biztonság kedvéért lefojtottam egy fél banánnal is ... Jó étvágyat nektek is!

Jajjj, Roland!

Nagyon kellemes napot okozott nekem ma Roland. Bár először akkor találkoztunk, amikor én még icike-picike voltam, de most egyből nagyon megkedveltem. Remekül lehetett vele játszani és nagyon odavolt a játékaimért, mindent módszeresen kipakolt az asztalra és a kanapéra: igaza volt, így sokkal áttekinthetőbbek.
Mire felébredtem délután már elmentek, de egy kis kellemetlen meglepetést hagyott itt nekem...
Estefelé egy helyes kis fehér gömböcöt találtam a földön, mit tehettem volna, bekaptam. Aztán szaladtam Anyuhoz fintorogni, hogy vegye már ki a számból. Ugyanis Roland elejtett egy Menthos cukorkát és issszonyat íze volt! Utána próbáltuk elfedni más kajákkal, de jó ideig ott maradtam a számban az íze. Pfuj!

Bohócmester

Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, de nekem tulajdonképpen mindig jó kedvem van: imádok viccelődni, sikítozni, bohóckodni. Erre az egyik legjobb alkalom az egyensúly játék. Már remekül megy, de azért ha elbohóckodom és úgy csinálok, mintha ügyetlen és ingatag lennék, akkor sokkal viccesebb, mert mindenki nevet rajtam!

Elő-Zsuzsanna-napi zenés-táncos összejövetel

Kulcsőrület

Attrakció: körbe-körbe

Ma

Ma mindenkivel nagyon kedves voltam tornán. Bár mindig kedves vagyok, csak néha visszafogottabb. Ma azonban minden anyukát körbelátogattam, mindenhol bohóckodtam kicsit vagy csak szimplán édes mosolyommal levettem őket a lábukról. Cserébe a Nonótól, az egyik kislánytól kaptam finom arcsimogatást, Nóritól kölesgolyót, Danitól semmit, ő ugyanis többnyire elvette a játékot, amivel épp játszottam. Szerencsémre engem ez hidegen hagy.

A nagy lapitopizás!

Mindent úgy kell kezdeni, hogy a nagy játékos kosárból ki kell választani a laptopom és ki kell onnan húzni.
Ha ez megvan, ki kell nyitni és vadul programozni.
Mikor az ember fia már teljesen belefáradt, akkor szépen, óvatosan be kell csukni.
Ezután mi is következik???

Kipurcanva

Ma elég fárasztónak bizonyult a zenebölcsi. Lehet, hogy az is baj volt, hogy altatóval kezdtünk és azzal is fejeztük be a foglalkozást. Én ezt annyira komolyan vettem, hogy ebédig a földön pihegtem, majd ebéd után aludtam röpke három órát.

21

Íme, egy 21-es óriás tappancs. És ennek a tappancsnak egy hasonlóan nagy gazdája van, aki még mindehhez borzasztó okos is. Ennek legfrissebb jeleit megosztom veletek! Ha kedvem szottyan, ügyesen tudom mondani egy ideje, hogy Didó papa, továbbá azt is tudom, hogy mit mond az oroszlán: vááááá (félelmetes, hörgős hangon) és már a kacsát is megtanultam: áp-áp-áp (olykor csak hááá). A telefonálást is érdemes megemlíteni: ha megpillantom a készüléket, a számhoz emelem és belemondom, hogy hááá. Tudom, hogy ez megtévesztésig hasonlít a kacsa által mondottakra, de ez egész másképp hangzik! Ha viszont arra kérnek, hogy mondjam, hogy anyu vagy apu, azt egy erőteljes nem-mel megtagadom. De hajlandó vagyok mondani a mamát és papát...de az nem jó nekik. Ahhh, telhetetlen szülők!