2008. február 11., hétfő
21
Íme, egy 21-es óriás tappancs. És ennek a tappancsnak egy hasonlóan nagy gazdája van, aki még mindehhez borzasztó okos is. Ennek legfrissebb jeleit megosztom veletek! Ha kedvem szottyan, ügyesen tudom mondani egy ideje, hogy Didó papa, továbbá azt is tudom, hogy mit mond az oroszlán: vááááá (félelmetes, hörgős hangon) és már a kacsát is megtanultam: áp-áp-áp (olykor csak hááá). A telefonálást is érdemes megemlíteni: ha megpillantom a készüléket, a számhoz emelem és belemondom, hogy hááá. Tudom, hogy ez megtévesztésig hasonlít a kacsa által mondottakra, de ez egész másképp hangzik! Ha viszont arra kérnek, hogy mondjam, hogy anyu vagy apu, azt egy erőteljes nem-mel megtagadom. De hajlandó vagyok mondani a mamát és papát...de az nem jó nekik. Ahhh, telhetetlen szülők!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése