Aha, szóval ezek azok a híres fogak, amiket nekem is kell növesztenem. Látom: fehér, fényes, kissé éles. Nem is tudom, Apuci, jobb neked fogakkal, mint fogak nélkül? Mi lenne, ha cserélnénk pár napra?! Oké, akkor ezt itt ki is kapom gyorsan!
A védőnéni szerint egy hatalmas kisfiú vagyok, mivel megmérte a hosszamat, ami két hét alatt újabb két centivel gyarapodott, azaz már 74 centi vagyok, a súlyom sem csökkent, szóval elértem a 9, 3 kg-t.
Az elmúlt napok eseménydúsan teltek...csakúgy mint az eddigiek. Járt nálunk Margó nagyi, akinek örültem, mert elég rég találkoztunk. Megbeszéltük, hogy megpróbál gyakrabban kijönni hozzám.
"Minden gyerek szereti a spenótot" hangzik az állítás, ami például Apura nem volt igaz. Most megmutatom, hogy kell megenni az utolsó cseppig.
Ma délidőben Vácott voltunk Anyuval és Apuval ebédelni. Örömmel jelentem, hogy találtunk egy helyet amit rólam neveztek el, ráadásul van saját címerem is.
Pancsi közben ihletet kaptam és autodidakta módon elsajátítottam a csürdöngölős alapvető elemeit. Utána bemutattam a kamerának is, hogy más is okulhasson belőle.
Néhány hét pihenő után újra nekiláttam családtagjaim rémisztgetéséhez és bevetettem újra elvetemült bulldog szuszogásomat. Sikerrel jártam, ezért sehogysem tudtam abbahagyni. Tetszettek a reakciók: döbbenet, viszont-szuszogás és hangos kacajok.
Ma végig jártuk Anyuval - is - Didó papáék botanikus kertjét. Egészen különleges virágok, fák és bokrok találhatóak a tavacskás kertben. Viszont egyelőre a virágsimogatás nem megy nekem...valahogy mindig a kezemben maradnak a szirmok, de ettől állítólag szomorúak lesznek a virágok és én nem szeretnék fájdalmat okozni nekik.
Ez a hét a nagyszülők jegyében telt, mert még Gitta mama és Didó papa szabin voltak. Egy csomót voltam velük, aminek minden percét élveztem. Látszik, nem? Ma játszottunk, kertészkedtünk, jókat ettünk és izgatottan vártuk Apucit, hogy megérkezzen értünk.
Hát, igen, ő megint Zsuzsi. Sajnos, ma nem tudtam kellőképp kifejezni örömöm, mert súlyos gondjaim nyomasztottak és a délutáni elalvás előtt ezeknek hangot is adtam. Egyszerre kapart a torkincám, nyomasztott a sok szúnyogcsípésem és bosszantottak kikandikáló fogkezdeményeim. Szörnyű volt!
A hosszú séta végén megérkeztünk a játszótérre, ami néhány szabadtéri étterem szomszédságában található. Apu vett maguknak inni és enni. Előtte - és utána - viszont kipróbálhattam a hintát, ami itt is nagyon bejött nekem. Annyiban élvezetesebb is volt, mint a kertünkben, hogy lehetett csodálkozva nézni a sok mászókázós, csúzdázós gyerekeket és a sok érdekes történést körülöttem. Annyiben viszont rosszabb, hogy itt nem engedte meg Anyu, hogy egy hatalmas harapással számba vegyem a kötelet, amin lóg a hinta...azt mondta nagyon piszkos.
Jól esett az e hétvégi kikapcsolódás. Hétközben megint sokat mentünk Anyuval, ezért úgy terveztük, hogy a hétvégét pihenéssel töltjük. Szombaton Anyuék lepasszoltak a Nagyszülőkhöz, mert ők bicikli túrára mentek. Jövőre már én is mehetek majd velük. Alig várom!
Didó papának ma este ünnepeltük közelgő születésnapját.
