Hát, igen, ő megint Zsuzsi. Sajnos, ma nem tudtam kellőképp kifejezni örömöm, mert súlyos gondjaim nyomasztottak és a délutáni elalvás előtt ezeknek hangot is adtam. Egyszerre kapart a torkincám, nyomasztott a sok szúnyogcsípésem és bosszantottak kikandikáló fogkezdeményeim. Szörnyű volt!Mikor felédredtem Zsuzsinak már nyoma veszett, pedig el akartam neki mondani, hogy " vá-vá-vá" és "habla-bla" és "ne-ne" és azt is, hogy "de-de". Így csak Anyunak mesélhettem el mindezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése