Kis fóka póz

Már egy ideje buzgón űzöm a jógát. Nagyon hasznos gyakorlatokat találtam. Ilyen például a kis fóka póz, amely erősíti a hasizmot, nyakizmot, farizmot és még sorolhatnám. Kezeimet használva a sokkal könnyebben kivitelezhető fekvőtámaszt lehet próbálgatni, de az nekem már piskóta!

Köszi, jobban vagyok...

Tegnap szörnyű napom volt! Megállapította a doktor bácsi, hogy kötőhártya gyulladás van a jobb szemem. Ez igazán kellemetlen betegség, így mit volt mit tennem, végig sírtam az egész napot, de Anyu és Apu hősiesen viselték és egy pillanatra sem hagytak magamra, ápoltak, vígasztaltak. Aztán éjszaka jó nagyot aludtam és ma már sokkal jobban érzem magam, már ki tudom nyitni a szemem és újra van kedvem nevetni is!!!

Most én beszélek!

Mivel Anyu ritkán hagy szóhoz jutni, a macijaim között végre enyém a terep! Annyit beszélhetek, amennyit csak szeretnék. Bár időnként már bosszant, hogy semelyik mackó, sem a bárány nem hajlandó válaszolni a sok "gáj", "háp" , "hő", "pfö", "váu" és "bává" felkiáltásaimra. Ilyenkor mérgemben sikoltok egy nagyot és bebokszolok nekik egyet-egyet. Erre legalább visszacsörögnek nekem!

Beszélgessünk!

Arra gondoltam, hogy én dobok föl témát, de már megint megelőzött Anyu. Mindegy! Elmesélte, hogy ma délelőtt nagyot sétálunk, közben én szusszanhatok egyet. Beugrunk a zöldségeshez, majd hazajövünk, jön az ebéd, délutáni alvás és este meglátogatnak minket az uncsitesómék. Ezért Anyu megkért, hogy délután megint aludjak egy nagyot, mert akkor ő előkészülne a vacsorával. Mivel engem nem hagyott szóhoz jutni, tudomásul vettem mindent...

Már megint

Olyan jó lenne, ha valaki szólna Apunak, hogy a bal fülem állandó elnyomásban él. Nem lesz meg ennek később a böjtje? Ja, amúgy irtó kényelmes itt pihenni.

Nagy kékség

Apucit megihlettük...íme az eredmény!

Megnyugvás

Ma itt járt egy asztalos bácsi, fúrt, faragott, zajongott és festett is, aminek nagyon rossz szaga volt. Így hatalmas megnyugvást éreztem, amikor hazatért Apu és magához ölelt. Én hozzábújtam, megkerestem a hüvelykujjamat...és ez így elég is volt!

Sokasodunk

Eddig volt egy Apuci és egy Vilmos. De mára minden más lett: immár van két Apuci és két Vimos. Egyelőre nem tudom kezelni a helyzetet, de igyekszem.

Jó reggelt! (4.)

Majd reggeli után mindig dumcsiparti következik. Tudom, hogy néha estére kicsit nehéz eset vagyok, de reggel tutira jó a kedvem.

Jó reggelt! (3.)

A harmadik lépés a nyújtózkodás. Ezt ki nem hagynám semmi pénzért. Kellemesebb reggeleimen akár húsz percig is szívesen űzöm ezt a sportot.

Jó reggelt! (2.)

Majd miután a puszinak köszönhetően az álom utolsó szikrája is kimegy a szememből, körbenézek, hogy ma is ugyanott ébredtem-e, mint tegnap. Erre a válasz eddig minden reggel "igen" volt.

Jó reggelt! (1.)

Minden áldott nap egy hatalmas cuppanás köszönt reggel. Anyu egy tigrisbukfenccel bepördül az ágyamba és az arcomra nyom egy puszit.

Megint nőttem

Ma ismét meglátogattuk a védő nénit és a doktor bácsit. Megint megmérettettem és kiderült, hogy már 7 kiló és 63 centi vagyok, azt mondják nagy vagyok így 12 hetesen.
Szeretem ezeket a kiruccanásokat,egyedül az a rész nem a kedvencem, amikor a doktor bácsi megszúr egy hegyes tűvel. De Anyu hamar megvígasztal. Viszont ma délután többször eszembe jutott a hegyes tű, ezért sokat sírtam és csak Anyu ölében voltam hajlandó megnyugodni. Kell néha egy kis bújás!

Kinőttem...

Azt hiszem lassan új ágyikót kell igényelnem, mert már a kezem is lelóg róla. Apuék azt mondják, hogy nem kellene ennyit ficeregnem éjszaka és akkor nem csúsznék félre, nem ütném be a fejem a rácsba és nem lógna ki a kezem. Szerintem nem ez a megfelelő megoldás.