Lógok

Anyu szerint ... és a földvári játszótereken megforduló gyerekek szerint, erre a nyárra meghazudtoltam eddigi önmagam, elképesztően vagány lettem és nagyszájú. Reszkessetek nagyfiúk, érkezik a rémisztő rém!!!

Balatoni csobbanás

Lehetőségünk adódott tíz teljes napot Földváron tölteni. Első dolgunk volt lemeózni a víz hőfokát, -minőségét, -tisztaságát. Egész emberes pontokat osztogattunk. A mosolyunk a víz hőmérésékletére adott pontokat mutatja. Áh, nem olyan vészes: meg lehetett szokni!

Ez történt a héten /6.

Nem is említettem még, de jöttek Gitta mamáék is - és Dorkáék is és Botiék is. Minden jóban van valami rossz: szuper volt a társaság, hogy volt kivel játszani, bolondozni, de eléggé morci voltam, amikor a fagyisnál elcsaklizták előlem az olasz fagyimennyiség egy jelentős részét!

Ez történt a héten /5.

Anyuval pedig kitanultuk a nyomolvasás művészetét! Észrevettük, hogy egy nagybarázdás kerekű jármű járt a homokban a parton. Anyu rögvest kitalálta, hogy csakis egy munkagép lehetett: igaza volt. Majd arra is rájött, hogy melyik irányba haladt a megtévedt traktor: igaza volt. Addig addig követtük a jeleket, mígnem megtaláltuk azok elkövetőjét: egy csodaszép sárga markolót!

Ez történt a héten /4.

Az volt a legjobb a a tengerparti programokban, hogy ahogy végignéztünk Olival a sok-sok kilométer hosszú fövenyen, meg kellett büszkén állapítanunk, hogy a legeslegjobb és legeslegizmosabb és legeslegirigylésreméltóbb küllemű apuka közel-s-távol a miénk! És ő mindezt a rajongást szerényen vette tudomásul. Mellette a csobbanások a meleg tengerben, a medúzaraj hosszas vizsgálata és az órákig tartó önfeledt homokozás mind mind eltörpültek. Bár csak mi is olyanok lehetnénk majd egyszer mint APU!

Ez történt a héten /3.

Bicajoztunk. Vagyis, inkább mi nézelődtünk, utazgattunk, Anyu és Apu pedig ezerrel tekerte a biciklit, hogy nekünk megfelelő legyen a tempó, a panoráma, az útvonal. Így is ránk maradt a munka oroszlánrésze, hiszen minden alkalommal, amikor egy kósza turista elénk csalinkázott, nekünk kellett megnyomni a dudát! Szerencsére határtalan testvéri szeretetünkre minden időben tudtunk szánni néhány pillanatot!

Ez történt a héten /2.

Vilivel imádtuk az olasz fagyikat. Én kiválasztottam, ő megette. Igazából nem hallgatott rám - de mit is várok egy konok bátytól - hiszen csak csokifagyit evett minden alkalommal.

Ez történt a héten /1.

Leugrottunk az ősökkel Bibonéba. Király volt! Tengerpart, napsütés, játéktermek, bicajozás, miegymás! (És az éves nyalókamennyiség is szétolvadt a szánkban!)

Igazi focista

Néhány napja ( a fotózáson kívül) egy újabb hobbim is lett. A focizás. Nagyon élvezem, főleg, mikor Apuval játszom és Olivér nem kódorog a pályán, hanem kicsit arrébb nyírja a füvet. A kapuinkat két-két kő alkotja és igyekszünk gólt rúgni. Tegnapi eredmény: Apu-Vili: 4-1. Azért nem semmi Apunak akár egy gólt is rúgni!

Családi móka

Gitta mamáéknál van egy rettentő muris játék: olyan, mint egy tollaslabda, puha és amikor nagyon gyorsan száll, süvítő hangot ad. Hát, egyik nap ezzel játszottunk ... egy óriásit!

Vili fotó -2.

Címe: Oli és Anyu.

Vili fotó -1.

Egyik nap ráéreztem a fotózás ízére és megértettem Anyut, miért szereti ennyire. Elsőként családi portrékkal kezdtem, íme kettő ízelítőül.
Címe: Oli és Apu

Árvíz

Szerencsére nálunk nincs semmiféle veszedelem, hacsak nem annyi, hogy a Duna parti fák vízben állnak. Mi ezt megtekintettük egy vidám motorozás közepette.

Borsópucolás

Ez még akkor történt, amikor esős idő volt. Egyik nap a zöldségesnél vettünk sok-sok zöldborsót, Anyu azt mondta, hogy levest készít belőle, de csak akkor tud, ha megpucoljuk hozzá a borsót. Nekiláttunk és hármasban igen hatékonyan, rövid idő alatt megcsináltuk! És a leves? Isteni lett!