2010. február 12., péntek

Kifli

A reggeli friss kifli még a legnagyobb hóesésben sem maradhat
ki az életünkből. Gondoltam nem hagyom Aput, hogy egyedül bírkózzon meg a hóakadályokkal, elkísértem, ahogy azt nyáron oly sokszor megtettem!

Lustaság

Didó papa, amikor csak teheti és nem dolgozik, bekukkant hozzánk egy rövidre, sokszor hosszú órákra. Én pedig néha elfáradok egy rövidre, de sokszor hosszú órákra!

Készülődés

Az oviban farsangot hírdettek, én pedig kiadtam Anyunak, hogy kutya szeretnék lenni. Miután átgondolta hogyan is tudna nekem egy ellenállhatatlan kutyajelmezt varrni, vett egyet! Nagyon szeretem!

Játszósarkok

Először is: van Olikával egy mesebeli boltunk, ahol mindent lehet kapni, de mégse; van bevétel, de annál nagyobb a kiadás. Ha felkeltettük a kiváncsidágodat, látogass el hozzánk és mindenre fény derül.
Másdoszor: nekünk Anyu a múzsánk. Végig asszisztálhattuk a sulijának első évét és ihletet kaptunk. Én valószínűleg festőművész leszek és talán egyszer majd Olivér is!



Csak rákaptam az ízére!

2010. január 5., kedd

Vili ovis lett és már mesél is! (A helyszínért elnézést, de csak itt lehet a hurrikánt elcsípni!)

Szilveszteri hangulat

Szülinap

Az a legszuperebb a 3. születésnapban, hogy sosem akar véget érni. Megszámolni sem tudom hányszor kapcsoltam be a lemezjátszóban és énekeltem el magamnak a Boldog születésnapot című számot - persze másoktól is meghallgattam - és azt sem, hogy hány gyertyát fújtam el a tortáimon egy héten belül - kisebbeket, nagyobbakat.
Sorra kaptam az ajándékok családtagjaimtól és a barátaim sem feledkeztek meg rólam.
Alig várom, hogy 4 éves legyek és megint engem ünnepeljenek!!!










2009. december 25., péntek

2009. december 3., csütörtök

Tili-toli séta

Mi ez?

Jól érzem, hogy egy ló tapadt a hátamra? Ja, csak a bátyám szórakozik velem ma is, mint minden este? Remek! Én mindenesetre valami új játék után nézek a kosárban.

Jóban rosszban

Néha tömegkatasztrófa történik a családunkban. Sokszor úgy kezdődik, hogy meghúzom Vili haját, vagy kicsit megkarmolászom, vagy beverem a fejem, vagy összekoccanunk Vilivel, a lényeg, hogy a vége mindkettőnknek fájdalmas. Ha ugyanis én kezdek marakodni, mindig érkezik hamar a megtorlás. Ezek viszont remek alkalmat szolgáltatnak mindkettőnknek egy hatalmas sírópartira. Apu gyakran velünk tart ilyenkor, hiszen: együtt jóban rosszban!