
ki az életünkből. Gondoltam nem hagyom Aput, hogy egyedül bírkózzon meg a hóakadályokkal, elkísértem, ahogy azt nyáron oly sokszor megtettem!
Először is: van Olikával egy mesebeli boltunk, ahol mindent lehet kapni, de mégse; van bevétel, de annál nagyobb a kiadás. Ha felkeltettük a kiváncsidágodat, látogass el hozzánk és mindenre fény derül.
Az a legszuperebb a 3. születésnapban, hogy sosem akar véget érni. Megszámolni sem tudom hányszor kapcsoltam be a lemezjátszóban és énekeltem el magamnak a Boldog születésnapot című számot - persze másoktól is meghallgattam - és azt sem, hogy hány gyertyát fújtam el a tortáimon egy héten belül - kisebbeket, nagyobbakat.
Néha tömegkatasztrófa történik a családunkban. Sokszor úgy kezdődik, hogy meghúzom Vili haját, vagy kicsit megkarmolászom, vagy beverem a fejem, vagy összekoccanunk Vilivel, a lényeg, hogy a vége mindkettőnknek fájdalmas. Ha ugyanis én kezdek marakodni, mindig érkezik hamar a megtorlás. Ezek viszont remek alkalmat szolgáltatnak mindkettőnknek egy hatalmas sírópartira. Apu gyakran velünk tart ilyenkor, hiszen: együtt jóban rosszban!