Miután a bokrok alja kifogyott, nekiláttunk játszani Apuci köszöntéséig. Ugyanis nemcsak Húsvét, hanem Apu születésnapja alkalmából is történt a nagy összejövetel.
Később betoppantak Gitta mamáék, Noémiék és Nelli néni. Először Noémiék érkeztek meg, velük bekukkantottunk a tuják alá és lám, ott találtunk egy halom ajándékot. Majd megjöttek Gitta mamáék és nem sokkal később már megint odatojt a nyúl. Több se kellett, amikor Nelli néni megjött, megint odanéztünk és nem ért minket csalódás! Utána rutinszerűen időnként megjelentünk a tuják körül járőrözni, de már semmit se találtunk.
Hozzánk is jutott ideje eljönni, aminek roppant mód örültem. Reggel megpillantottam a nappaliból, hogy a vadiúj sziklakertünkbe elrejtett egy óriási piros tojást. Szaladtam nyomban ki és megkerestem a többi eldugdosott kosárkát és apró ajándékokat. A legjobban a könyveimnek örültem. Az egyik az Arany Lacinak, a másik az Altató és még megkaptam a Gombóc Artúr locsolkodikot is. Ezeket azóta zsinórban olvastatom az ősökkel, az egyszeri fejadag minimum 3-3 mindegyikből!
Folyt.
És látni is! Borzasztó kiváncsiság gyötör folyamatosan! Legyen szó a kameráról, arcokról, lámpákról, növényekről, ruhadarabokról, mindenről gyűjtöm az infot és amit csak elérek összenyálazok hálám jeléül.
Szombat délelőtt, miközben dolgoztunk, hirtelen csöngettek: Petra és Bence voltak a szüleikkel. Gyorsan megmutattam nekik a kerti játékaimat és a vödrömben féltve őrzött meztelen csigáimat és gilisztáimat, amiket csak én mertem megfogni. Bence látni szerette volna a Dunát, hát elvittem őket oda, de nem tudtunk lemenni a partra, mert még magasan állt. Folytattuk utunkat a töltésre a bicikli úton és ott sikerült eljutni a Dunáig, ahol néhány kacsa (én inkább úgy mondanám: kakacs) úszkált. Ebédre sajnos nem maradtak, de megbeszéltük, hogy hamarosan újra találkozunk!
Aputól kaptam ma egy csodaszép sárga csigabigát. Egyből éreztem, hogy hű társra leltem! Nézegettük egymást egészen közelről, méregettük egymást, majd mikor már zavart a kiváncsiskodása, kissé megnyomtam a szemeit és ő hopp, behúzta. Aztán hamar ki is kukucskált újra. Úgy megszerettem, hogy le se tettem egy órán keresztül! Aztán, mikor egy kis időre magára hagytam, átjött a szomszédunk és véletlenül agyon taposta... szegénykém! Gyorsan kerestünk egy másikat!
Már pénteken fújtam kívülről, hogy mit fogunk csinálni szombat délelőtt Apuval a kertben: Apu ásó,Te (azaz én) gebeje (azaz gereblye) piros. Szóval kiosztottuk/tam a feladatokat, így zökkenőmentesen hozzá tudtunk látni a feladatunknak: mihamarabb kiásni a sövénysort. Végülis én szószéknek használtam a motorom és onnan instruáltam Apu elég sok sikerrel.
Csodaszép az idő mifelénk! Ha lehet, egész nap kint játszom és motorozok. Várom, hogy Anyuék elérkezettnek lássák az időjárást a fagyiszezon kezdetéhez.