2009. április 14., kedd

Utána a játszás

Miután a bokrok alja kifogyott, nekiláttunk játszani Apuci köszöntéséig. Ugyanis nemcsak Húsvét, hanem Apu születésnapja alkalmából is történt a nagy összejövetel.

Megint a nyúl!

Később betoppantak Gitta mamáék, Noémiék és Nelli néni. Először Noémiék érkeztek meg, velük bekukkantottunk a tuják alá és lám, ott találtunk egy halom ajándékot. Majd megjöttek Gitta mamáék és nem sokkal később már megint odatojt a nyúl. Több se kellett, amikor Nelli néni megjött, megint odanéztünk és nem ért minket csalódás! Utána rutinszerűen időnként megjelentünk a tuják körül járőrözni, de már semmit se találtunk.

A nyúl

Hozzánk is jutott ideje eljönni, aminek roppant mód örültem. Reggel megpillantottam a nappaliból, hogy a vadiúj sziklakertünkbe elrejtett egy óriási piros tojást. Szaladtam nyomban ki és megkerestem a többi eldugdosott kosárkát és apró ajándékokat. A legjobban a könyveimnek örültem. Az egyik az Arany Lacinak, a másik az Altató és még megkaptam a Gombóc Artúr locsolkodikot is. Ezeket azóta zsinórban olvastatom az ősökkel, az egyszeri fejadag minimum 3-3 mindegyikből!

Légszaxofon

Hallottam, hogy rendeznek léggitár versenyeket szerte a világon. Miért ne lehetne légszaxofon versenyt is bevezetni? Egy lelkes kezdeményező már van is!

2009. április 8., szerda

Henye

Míg a többiek aktívan töltötték a hétvégét, addig én henyéltem és henyéltem a kertben. Nagyon fincsi volt!!!

Csak erős idegzetűeknek!

Folyt.
Szóval Apuci csodálatosan szép sárga ici-pici csigákat gyűjtött nekem a földből és bődületesen hosszú gilisztákat. Én oda vagyok ezekért az állatkákért és személyes kihívásnak tekintettem, hogy megtanítsam őket úszni egy nap alatt. A csigák folyton szökni próbáltak, de résen voltam és visszapakoltam őket a vödörbe. A giliszták jól bírták, dícséretképp őket néha kivettem, hogy levegőhöz jussanak, de aztán puttty, ugrottak vissza lubickolni!
Aznap még a francia konyhával is ismerkedtem, mert miután összefogdostam nyálkás barátaimat, ettem egy-egy szemet a dióból, amit Anyuval törtünk a teraszon.

Kell a söröd?

Apuci hétvégi feladata a sövénysor kiszedése volt. Nagyon megküzdött vele szegényke, de sikerrel járt. Viszont ... a jól megérdemelt söröcskéje, csak akkor vált igazán megérdemeltté és csak akkor adtam a kezébe, ha a nekem beszolgáltatott árú mennyisége és minősége megfelelő volt.
Folyt. köv.

Miért jó?

Miért jó, ha az embernek van egy Anyucija és egy Apucija? Mert felváltva lehet csüngeni rajtuk, ölelgetni őket, ugrálni rajtuk és a többi.
És miért jó, ha annak az Anyukának vagy Apukának két keze van? Mert akkor Olivérnek is jut egy és nekem is egy másik!

Mindent tudni akarok!

És látni is! Borzasztó kiváncsiság gyötör folyamatosan! Legyen szó a kameráról, arcokról, lámpákról, növényekről, ruhadarabokról, mindenről gyűjtöm az infot és amit csak elérek összenyálazok hálám jeléül.
Legviccesebb, amikor Vili vagy Noémi nekilátnak a szórakoztatásomhoz, olyankor kacagok a legesleghatalmasabbakat!

2009. április 4., szombat

Spontán látogatók

Szombat délelőtt, miközben dolgoztunk, hirtelen csöngettek: Petra és Bence voltak a szüleikkel. Gyorsan megmutattam nekik a kerti játékaimat és a vödrömben féltve őrzött meztelen csigáimat és gilisztáimat, amiket csak én mertem megfogni. Bence látni szerette volna a Dunát, hát elvittem őket oda, de nem tudtunk lemenni a partra, mert még magasan állt. Folytattuk utunkat a töltésre a bicikli úton és ott sikerült eljutni a Dunáig, ahol néhány kacsa (én inkább úgy mondanám: kakacs) úszkált. Ebédre sajnos nem maradtak, de megbeszéltük, hogy hamarosan újra találkozunk!

Csigaaaaa!

Aputól kaptam ma egy csodaszép sárga csigabigát. Egyből éreztem, hogy hű társra leltem! Nézegettük egymást egészen közelről, méregettük egymást, majd mikor már zavart a kiváncsiskodása, kissé megnyomtam a szemeit és ő hopp, behúzta. Aztán hamar ki is kukucskált újra. Úgy megszerettem, hogy le se tettem egy órán keresztül! Aztán, mikor egy kis időre magára hagytam, átjött a szomszédunk és véletlenül agyon taposta... szegénykém! Gyorsan kerestünk egy másikat!

Sövényezés

Már pénteken fújtam kívülről, hogy mit fogunk csinálni szombat délelőtt Apuval a kertben: Apu ásó,Te (azaz én) gebeje (azaz gereblye) piros. Szóval kiosztottuk/tam a feladatokat, így zökkenőmentesen hozzá tudtunk látni a feladatunknak: mihamarabb kiásni a sövénysort. Végülis én szószéknek használtam a motorom és onnan instruáltam Apu elég sok sikerrel.
Cserébe kaptam tőle egy halom meglepit. Arról mindjárt bővebben!

Kenguru és motor

Pénteken, éppen hogy Vili hazaért egész napos budapesti látogatásából, Anyu máris begyömöszölt a kényelmes kengurumba, Vili felpattant a mocijára és már indultunk is a szokásos bababulinkba, amit most Noémiék tartottak. Apu fél 9-kor jött értünk, akkor aztán siettünk haza aludni.

2009. április 2., csütörtök

Kint

Csodaszép az idő mifelénk! Ha lehet, egész nap kint játszom és motorozok. Várom, hogy Anyuék elérkezettnek lássák az időjárást a fagyiszezon kezdetéhez.
Ma amúgy egy új barátnőre tettem szert, ő Anna. Két éves, barna, göndör fürtjei vannak és jó fej. A kertjükben játszottunk: óriás labdával, motorral, szélcsengővel, kavicsokkal. Anyu fél 3-kor alig tudott lenyomni az ágyamban, mert inkább még levegőztem volna. Na, majd délután...