2008. november 13., csütörtök

Arcaim 4.

Így festek, mikor Hakapeszi Makit utánzásával szórakoztatom a családom.

Arcaim 3.

Néha mérgesen kiáltok a bátyámra, amiért a fülem mellett hangoskodik, amikor én éppen nem vágyom rá.

Arcaim 2.

Ilyen vagyok, amikor a sármos tekintetemet keresem elő a repertoárból. Ja, kissé álmos sármos...

Arcaim 1.

Így csodálkozom rá a nagyvilág fényeire ébredés után.

Szép idő

Apuval kihasználunk minden pillanatot, amikor süt a nap és már szaladunk is a szabadba! Sajnos, még Olivér nem tud mindig akkor indulni, amikor mi, de néha csatlakoznak hozzánk Anyuval.
Amúgy remek hírem van: Apuék egyik barátja a szomszéd utcában nagy építkezésbe kezdett. Annyi és olyan szorgalmas markolót, traktort és billenős teherautót még az életben nem láttam! Állítólag eltart egy fél évig is mire befejezik. Na, addig nekem ott a helyem minden áldott nap!

2008. november 10., hétfő

Farkasszem

Mióta egyre jobban látok, elkezdtem felfedezni a közeli családtagjaim körvonalait. Most épp Anyut pásztázom, de már ismerősnek tűnik Apu is és aki állandóan lehelletfinom puszikat nyom a homlokomra - egy kis fejbuccal párosítva - az bizony az én szerető bátyám, Vili.

2008. november 6., csütörtök

K.O.

Nagyon fárasztó egész nap enni és aludni, nomeg időnként sírni is. És nem csak én tikkadok ki ebben, de Anyuci is, ezért összefogtunk és együtt pihegtünk egy kicsit délután.

Büfi

Megbeszéltem Apuval, hogy egy kis ideig birtokba veszem a vállát büficélból kifolyólag. Igazán jó fej, mert egy rossz szava sem volt ellene, én pedig hálám jeléül nem piszkoltam be a ruháját.

Fürdőzés

Lassan két hete kaptam egy fürdőtársat Olivér személyében. Ő kiabál mellettem a kiskádban, míg én vígan játszom a fürdőjátékaimmal és várom, hogy Apu végre velem is foglalkozzon egy kicsit.

2008. november 5., szerda

Személyi tréner

Kineveztem magam Ojí személyi trénerének, mert úgy ítéltem meg, hogy a testalkata és tömege megkíván egy kis formázást. Próbálom vele megértetni, hogy egész nap csak szénhidrátot kéne fogyasztania jó zsíros tejjel, nomeg nyomni egynéhány fekvőtámaszt az izmosabb karokért és mellkasért, továbbá fejleszteni a comb és hasizmot is. Kezdetnek ennyi elég is lenne. Még dolgozom az ügyön...

Ojí és a rémület

Időnként Ojí öcsém nem érti a csíziót, ilyen például amikor Anyu beteszi az ágyba Buborék, a viziló mellé, hogy ismerkedjenek picikét. Szegénykén látszik, hogy megdöbben az őrületes mérettől és csak dől jobbra - borul balra és rémülten néz mindeközben. Szóval egyelőre még nem kötöttek életre szóló barátságot!

2008. november 2., vasárnap

Beteg madárka

Olivért is utolérte a betegeskedés. Szegénykének pár napja csúnya kiütések lepték el a testét. Szaladtunk is szombaton Vácra az ügyeletre, ahol éppen a mi doktor bácsink ügyelt - megjegyzem, egész jó fej volt, most, hogy nem engem szurkált - és megnézte Olit. Megállapította, hogy veszedelmes csalánkiütések jöttek ki rajta, de annak a megfejtése, hogy mitől és hogy hogyan fognak elmúlni, az sajnos még a jövő zenéje. Addig is nagyon vigyázunk Olivérre. Én például megígértem, hogy kevesebbet sikítozok, amikor ő alszik.

Apu élete egy habostorta

Szerintem nincs is szebb feladat, mint amit Apu lát el. Példának mondok egyet: míg ringatja az ölében a süvöltő kistesómat, én - hogy igazán boldoggá tegyem Apucikámat - ráülök a lábfejére, hogy combizomból ringasson lóülésben. Hát nem vagyunk imádnivalóak???

2008. november 1., szombat

Séta a szabadban

Pénteken felkerekedtünk és elvittük Olivért egy "kutyakörre". Megmutattam neki a környék összes kutyáját: a vizslákat, Rómeót, a bozontos fehéret, a pici feketét és a kedvencemet a pacsis kutyust, aki mindig kidugja a tappancsát és meg tudom simogatni.