Elő-Zsuzsanna-napi zenés-táncos összejövetel

Kulcsőrület

Attrakció: körbe-körbe

Ma

Ma mindenkivel nagyon kedves voltam tornán. Bár mindig kedves vagyok, csak néha visszafogottabb. Ma azonban minden anyukát körbelátogattam, mindenhol bohóckodtam kicsit vagy csak szimplán édes mosolyommal levettem őket a lábukról. Cserébe a Nonótól, az egyik kislánytól kaptam finom arcsimogatást, Nóritól kölesgolyót, Danitól semmit, ő ugyanis többnyire elvette a játékot, amivel épp játszottam. Szerencsémre engem ez hidegen hagy.

A nagy lapitopizás!

Mindent úgy kell kezdeni, hogy a nagy játékos kosárból ki kell választani a laptopom és ki kell onnan húzni.
Ha ez megvan, ki kell nyitni és vadul programozni.
Mikor az ember fia már teljesen belefáradt, akkor szépen, óvatosan be kell csukni.
Ezután mi is következik???

Kipurcanva

Ma elég fárasztónak bizonyult a zenebölcsi. Lehet, hogy az is baj volt, hogy altatóval kezdtünk és azzal is fejeztük be a foglalkozást. Én ezt annyira komolyan vettem, hogy ebédig a földön pihegtem, majd ebéd után aludtam röpke három órát.

21

Íme, egy 21-es óriás tappancs. És ennek a tappancsnak egy hasonlóan nagy gazdája van, aki még mindehhez borzasztó okos is. Ennek legfrissebb jeleit megosztom veletek! Ha kedvem szottyan, ügyesen tudom mondani egy ideje, hogy Didó papa, továbbá azt is tudom, hogy mit mond az oroszlán: vááááá (félelmetes, hörgős hangon) és már a kacsát is megtanultam: áp-áp-áp (olykor csak hááá). A telefonálást is érdemes megemlíteni: ha megpillantom a készüléket, a számhoz emelem és belemondom, hogy hááá. Tudom, hogy ez megtévesztésig hasonlít a kacsa által mondottakra, de ez egész másképp hangzik! Ha viszont arra kérnek, hogy mondjam, hogy anyu vagy apu, azt egy erőteljes nem-mel megtagadom. De hajlandó vagyok mondani a mamát és papát...de az nem jó nekik. Ahhh, telhetetlen szülők!

Farsang

Mifelénk a farsang egyféleképpen mutatkozott meg: Gitta mama megsütötte éves egyszeri farsangi fánkját! Ez volt az egyik apropója, hogy vasárnap - szinte menetrendszerűen Gitta mamához és Didó papához mentünk ebédre Krisztiánékkal. Ebéd előtt Didó papával, Nórival és Noémivel labdáztunk a lépcsőnél. Megpróbáltam bejutni párszor a konyhába Gitta mamához, de ő mindenkit kizárt, mondván, nem jó nekünk abban a nagy olajszagban. Így aztán felmentünk a gyerekszobába és gyurmáztak a lányok, én kicsit segítettem, aztán Krisztián mellett heveredtem el a kanapén és írkáltam a varázstáblára, illetve Apuval labdáztam. Ezek után következhetett a fánkevés!

Vácrátót

A mai gyönyörű napsütéses időben az ősök azt találták ki, hogy délelőtt átmegyünk Vácrátótra, a Botanikus kertbe. Nagyon eseménydús kirándulás volt: kipróbáltam vadiúj motoromat, igaz első körben püffentem egyet a földet, nyelve egy kis levelet, de aztán annál nagyobb móka volt. Továbbá Jártunk egy sötét barlangban, aminek a túl oldalán egy tó várt bennünket. Aztán láttunk több mókust, de az egyik egész hosszú darabon elkísért minket. És még sétálni is jutott egy kis idő. Remélem máskor is megyünk!

Hot dog

Ilyen nagyon vidáman vártuk Apuval, hogy Anyu a konyhában villám sebességgel elkészítse reggeli hot dogjainkat. Ránk is fért egy kis evés, mert már nagyon rég volt a tegnap este, amikor a torkos csütörtök keretein belül elmentünk egy hatttalmas társasággal, sok-sok gyerekkel egy fóti étterembe vacsorázni. Nagyon későn értünk haza, kicsit meg is zavart ez a helyzet, de túl vagyunk rajta... legközelebb inkább ebédelni megyünk.

Újra ott

Igen, újra Érden kötöttünk ma ki és megint jól éreztem magam. Kipróbáltam Zsombor játékait - már amit nem vett ki a kezemből -, megrágcsáltam a kekszét - már amit nem vett ki a számból -, ehettem Kriszta finom főztjéből - azt Zsombor külön tányérban kapott, így élvezettel elfogyaszthattam.
Zsomborral megvoltak a szokásos kergetőzéseink. Még most is én vagyok a menekülő és ő a kergető pozicióban. Azt hiszem ez már örökre maradni.

Pillanat

Na, Anyu, pillanat és hozom a kulcsokat. Persze-persze, a sluszkulcsot és a lakáskulcsot is! Még egy centi ... már csak egy miliméter ... megvannak!!! Indulhatunk is Érdre!

Mindennapok

Nem tudok túl sok újat mondani, ezért is fogyatkoztak meg a bejegyzéseim mostanság. Én továbbra is a vidám, jókedvű, olykor ijedős Vilike vagyok, aki napról napra szebb és okosabb, ja, és ügyesebb. A torna és zenebölcsi továbbra megy, a többi napon pedig kirándulunk valahova Anyuval. És persze örülünk a jó időnek, hogy újra hosszú sétákat tehetünk a friss levegőn. Este pedig tűkön ülve várjuk Apucit, aki az idő múlásával egyre mókásabb jelenség.

Nelli néninél

Még múlt héten megjártuk még egyszer Budapestet és Nelli néni felé vettük az irányt. Anyunak dolga akadt, mi magunkra maradtunk, de nagyokat játszottunk és finomakat ettünk. Többek között naggggyon finom gyümölcslevest.