Szerencsémre új reggeli szokást vezettünk be. Mégpedig azt, hogy a reggelimet is a nagyokkal költöm el. Így jut nekem a kenyérből, a kifliből, a zsömléből és kapok rá felvágottat, sőt paradicsomot is hozzá. Ja, és ha igénylem langyos teát. Szuper reggelizni!!!
Tegnap egész nap Didó papánál voltunk Anyuval, mert Anyut leverte valami betegség és szundikálásra vágyott. Én viszont csuda jót játszottam Didó papával és cica is egyre kedvesebb velem. Már egyáltalán nem szaladt el előlem, amikor kellemes alvása közben és körülötte szaladgáltam, nagyokat sikongattam és megmutogattam Didó papának, hogy hol is van a cica szeme, füle, farkincája, meg ilyesmi.
Úgy döntöttem igazságos leszek és Anyuval sem teszek kivételt, kissé megkínzom őt is. Így jutottunk el a kanapéra, ahol ő azt hitte csak egy kis sima hascsiki lesz a program, de akkor megragadtam a haját és jól megráncigáltam.
Ki van odakint ebben a vak sötétben? Nicsak, Apuci! Kalapál nagyon, mert próbálja jégmentesíteni a járdát és a lépcsőket. Közben Anyu beizzította a sütőt, hogy a Balázstól és Judittól kapott a-világ-legistenibb-ízű-sütőtökének második fordulóját is megsüsse. Megyek is és ellenőrzöm a folyamatot.
Apuval nem mindig értünk egyet. És mi történik ha egy kos és egy bak ellentétbe keveredik? Hát, semmi jó!
Naphosszat várhatok arra, hogy valaki soron kívül enni adjon nekem! Szerencsémre tudom, hol tartják a tányérjaimat, evőeszközeimet, a kölesgolyót, a tejpép port, meg ilyesmiket. Csak felszökkentem - Apu segítségével - és válogathattam kedvemre!
Igen, még szerencsémre napközben is élvezhetem kiságyam adta kényelmi extrákat. Jelzek, ha felébredtem, utána hallom, hogy Anyu - többnyire, mivel Apu dolgozik - vágtázik felfelé a lépcsőn. Amikor benyit a szobámba erőteljes karlendítéssel tarkított "ö"-mből már érti, hogy azt kívánom, hogy húzza el a függönyt. Ilyenkor már fel is vidulok, hiszen fény szűrödik a szobácskámba. Aztán kihalász a zsákomból, kicuppantja az alvócumim és jó esetben megyünk enni.
Tegnap végre én is kaptam Anyu újévi lencseleveséből ebédre. Amellett, hogy nagyon ízlett, megtudtam néhány előnyét is ennek a kisgolyós ételnek. Az egyik áldásos hatását már megtapasztaltam, mikor ma reggel belenéztem a tükörbe: kétség kívül még jobbképű lettem. A másik hiedelem az, hogy gazdaggá is teszi az embert. Megnéztem a babakötvény számlámat és valóban több pénz lett rajta tegnap!!!
Muszáj mindig nyüzsögnöm. Így van ez akkor is, amikor Anyu éppen főzőcskézik a konyhában... azaz minden nap... szerencsére. Ilyenkor segíthetek neki kinyitni az összes konyhaszekrény ajtót, hogy ki tudja dobni a szemetet, hogy ki tudja venni a megfelelő edényt vagy evőeszközt. Már szinte mindennek tudom a helyét és kérésre - vagy sokszor anélkül is - be is csukom őket, miután végeztem.
A szánkózás is azzal ért véget, mint a legtöbb programunk: haza értünk! Ez a legjobb rész, bemenni a meleg kuckónkba, kiolvadni, finom teát inni, játszani, aztán talán aludni is egyet.
Majd Anyu felkapaszkodott mögém a szánkóra, Apu pedig megiramodott velünk a Duna parti töltés felé. Mit mondjak, jópofa dolog ez a szánkózás, de azért nem egészen értem a szülők mitől voltak olyan lelkesek. Végülis hűvös van, szemembe esik a hó, meg ilyesmi, de jó siklani a havon.
Szánkós karrierem úgy kezdődött, hogy a csodaszép hóesésben, újév napján - el ne feledjem: BÚÉK! - a házunk előtt kényelmesen elhelyezkedtem a szánkón.
Na, Apu, hadd kóstoljam már elő a szilveszteri menüt! Nemsokára jönnek a vendégek, Anyu kész van minden finomsággal, csak én nem tudom, hogy milyenek is azok valójában!
