A kis mászásbeli lelassulásomat röpke két hét alatt behoztam és íme, ma elég menőnek éreztem magam ahhoz, hogy felálljak! Most aztán már nincs előttem lehetetlen ... hacsak nem bizonyos rokonok direkt meg nem nehezítik az életemet!
Egy napsütéses szombat délelőtt felkeredtünk és elautóztunk megnézni pici Lillát, Marci húgát. Nagyon édes, bár sajnos még nem tudtunk vele játszani, leginkább a nappali sarkában alukált csendben. Mi viszont felderítettük Marci szobáját, a sok szupi játékot és nagyon sajnáltuk, amikor hazafelé kellett venni az irányt!
Most, hogy vége a nyárnak, eltűnt a víz a házunk mellett lévő dunaparti részről a víz ... ezt vártuk egész nyáron, amikor nem volt part, pedig napoztunk, kavicsoztunk és kagylóztunk volna szívesen. Mindhiába vártuk!
Természetesen a blogszünet nem a programok hiánya miatt alakult ki ... sőt! Igazából a sok program okozta időhiány nem kedvez a blogunknak. Sebaj!
Az elmúlt hónapok alatt remekül kialakultak fürdési szokásaink így együtt. Pontos menetrend szerint alakul a fürdés előtti pisi, vetkőzés, ki mikor és hogyan mászik/huppan be a vízbe és melyik oldalra. Ki mivel játszhat és hova mászhat. És hogy ki felügyeli mindezt a sok-sok dolgot? Hát, én, Okostojás Vilmos!