Strandröpi

Micsoda szerencse, hogy legkedvesebb szomszédaink is röpis múlttal rendelkeznek, így Apuci és Peti el tudtak indulni a dunakeszi bajnokságon. Több se kellett, Anyu felpakolt minket, Dia pedig Botit és tűztünk, hogy le ne maradjunk Apuék izgalmas mérkőzéseiről.
Mindenki elhelyezkedett a páholyokban és már kezdődött is a meccs.
Igazán ügyesen játszottak Apuék, de azért a vége felé kezdtek összeszokni ... ezt mondták az okosok, én nem tudtam mindig figyelemmel követni a mérkőzés menetét, mert fontos csigagyűjtő programom volt és a rendezői pad körül kellett futkorásznom, ja és a kekszemet szemmel és szájjal tartanom és a labdát visszahoznom. Fárasztó egy délelőttöm volt és ehhez képest még Apu meg Peti szuszogtak kifulladva! Nem is értem!