2008. október 12., vasárnap

Virslifaló

Egyik kedvenc vacsorám a virsli és jóllehet a héját nem különösebben szeretem, mégis remek élmény megragadni a virslirudat és harsanós fogcsapásokat mérni rá.
Utána gondot okoz, hogy bár a héja valóban harsan, de valahogy mindig ott marad a héja a számban. Mi mást tehetnék ilyenkor: tátott szájjal adom a világ tudtára, hogy "héja". És remélhetőleg Anyu vagy Apu ugrik és kikapja a számból a maradékot. Ekkor lépnek életbe az Anyuék által előre megtisztított virsli darabkák, melyeket már jóízűen el tudok fogyasztani.

4 megjegyzés:

Ottó írta...

ÉS A LÁNGOLT KOLBÁSZ LEMEGY HÉJASTÚL?

Ottó írta...

HA NEM, MARADJ A SONKÁNÁL, ANNAK NINCS HÉJA!

Ottó írta...

BOCSÁNAT: CSÜLÖKRE GONDOLTAM!

Kata írta...

Vili, teljesen megértelek! Én is úúúútálom a héját! :-))) Marci