Csütörtök esti zenés-táncos mulatság

Íme Ő!

Nem szeretném a blogomat teljesen kisajátítani, sőt jó testvér módjára ezentúl testvériesen meg is osztom Olivérrel. Megmutatom hogyan szokott Apu vagy Anyu karján pihegni napközben: így! Amikor olyan csöpp voltam, mint ő, én már bejárattam ezt a pozitúrát! Igazán kényelmes!

Anyuhiány

Egyedüli negatívum Olivérrel kapcsolatban az, hogy Anyuci egyelőre sehova sem jön velünk. Bár imádom az Apuva töltött minden percet, de nagyon hiányzik Anyu a kutyusos sétákról, a Duna parti kavicsdobálásokról, a bevásárlásokról és a többi. Azt mondják, neki muszáj egyelőre Olivér mellett maradni és én ezerrel próbálom ezt megérteni, de elég nehéz. Azt mondják hamarosan majd Olivérrel együtt ő is fog tudni csatlakozni a programjainkhoz. Várom nagyon!

Olivér, Én és a szeretet

Kimondottan nagyon örülök annak, hogy ilyen helyes kistesóm érkezett! Legtöbbször hagy engem nyugodtan játszani, mert ő alszik vagy csöndben eszeget. Ha viszont ébren van és Anyu vagy Apu ölében pihen, akkor minden alkalmat megragadok egy kis ölelkezésre. Jelzem nekik, hogy ölelet igényem van és egy picit megkapom. Olyan selymes, puha a bőre ... talán még finomabb, mint az enyém!

Első reggel négytagúan

Kellemesen kezdődött az első négytagú reggelünk. Én előbb ébredtem kicsivel, mint Olivér, így amíg vártuk az ébredését, addig mi hármacskán a szokásos reggeli pihegésünket töltöttük a nagyágyban. Mikor felébredt öcsikém, akkor ő is odaköltözött hozzánk és ki-ki elfogyasztotta reggeli tejitalát!

Régi ágyból új ágy

Oli megörökölte az én régi rácsos ágyamat. Úgy tűnik ő is kényelmesnek találta és a mai éjszakát már benne is töltötte. Nem tudom, mennyit lehetett ébren éjszaka, mert nem ébresztett fel a sírásával, bár a szülők jelezték, hogy elképzelhető, hogy meghallom majd a sírását. Csak így tovább, Olivér, szépen-csendben!

Olivér hazaér

Bizonyám!!! Idő előtt, azaz már szombaton, a délutáni alvásom után azzal fogadott Apuci, hogy mégse kell még egyet aludnom, hogy láthassam Anyucit és Olivért, hanem azonnal indulhatunk értük a kórházba. Több se kellett, gyorsan összekaptuk magunkat és már röpültünk is hozzájuk!
Nagyon jó fej élőben is a kisöcsém és már egy halom terv állt össze a fejemben, hogyan tudom majd szeretgetni, hintáztatni és rémisztgetni a sikoltozásaimmal!

Olivér Anyucival és Apucival

Azt hiszem Olivérnek is olyan szuper jó dolga lesz mint nekem. Ahogy elnézem a képeket, Anyuci és Apuci máris a tenyerükön hordozzák. Ezekben a boldog napokban azért nekem is jut a jóból, ma például délelőtt Gitta mamáéknál rosszcsontkodtam, amíg Apuci bent volt a kórházban. Utána Apucival ebédeltünk, alukáltunk, majd Békáson és Csillaghegyen töltöttük a délutánt. Már csak kettőt kell aludni és hazajön Anyuci és Olivér is!

Olivér

Megérkezett ... íme Ő, a kisöcsém. Már nagyon vártuk érkezését és végre tegnap 2008. október 23-án 12:25-kor megszületett. Kicsit magasabb mint én voltam születésemkor, 57 cm. Súlya 3530 gramm. Anyuci is jól van és Ő is. Várlak Titeket haza!!!
Egyébként le sem tagadhatná, hogy a kisöcsém. Kísérteties a hasonlóság közöttünk. Nézzétek meg a születésemről készül bejegyzést 2006-ból!

Összeöltözve

Apuci úgy gondolta, hogy ha már ilyen szépen összeöltöztünk Anyuval, akkor megörökít minket, hiszen lehet, hogy Anyuci pocakja hamarosan "kiürül" és egy igazi kistesóval leszek gazdagabb. Hivatalosan holnap lenne a nagy nap, de a szülők e téren borúlátóak és szerintük a ma esti után, még jövő vasárnap is részt veszünk majd a családi összejövetelen.

Fogmosás

Kitapasztaltam, hogy a legcsillogóbb fogakat két fogkefés mosással lehet elérni. Kell hozzá egy pohár, tele tiszta csapvízzel, amibe folyamatosan mártogatni kell a fogkeféket, hogy ki ne száradjanak. Kell hozzá egy hatalmasra tátott száj és már mehet is a sikálás.
A szórakoztató feladat űzhető napi egyszer, kétszer vagy háromszor ... kinek hányszor követelik meg fogtisztaságmániás szülei.

Piros bogyó

Ilyenkor ősszel, a kedvenceim a piros bogyók! Szerencsére elég sok fán és bokron találhatók különböző méretben, formában és keménységben. Ma az eddigi leggyönyörűbbet találta nekem Anyuci. Egy fán volt, nagyon magasan, de ő felnyújtózkodott érte és egy pici ágat leszakajtott nekem, telis-tele bogyókkal, amire én egészen estig nagyon vigyáztam, majd néhány határozott mozdulattal megszabadítottam a csöpp ágat a hat óriási bogyótól.
Látjátok, milyen csudiszép?
Na, így már jobban látjátok???

Virslifaló

Egyik kedvenc vacsorám a virsli és jóllehet a héját nem különösebben szeretem, mégis remek élmény megragadni a virslirudat és harsanós fogcsapásokat mérni rá.
Utána gondot okoz, hogy bár a héja valóban harsan, de valahogy mindig ott marad a héja a számban. Mi mást tehetnék ilyenkor: tátott szájjal adom a világ tudtára, hogy "héja". És remélhetőleg Anyu vagy Apu ugrik és kikapja a számból a maradékot. Ekkor lépnek életbe az Anyuék által előre megtisztított virsli darabkák, melyeket már jóízűen el tudok fogyasztani.

Hajóvonták találkozása tilos

Apuval nekiláttunk az ősz utolsó fűnyírásának. Ezzel két legyet ütöttünk egy csapásra, hiszen a fűnyíró a lehullott faleveleket is összeszedte, így nem kellett külön gereblyézni. Egy volt csak a gond: a két fűnyíróember munka közben néha bizony összegabalyodott. A problémát sikeresen leküzdöttük, a kert csodaszép lett!

Anyupocak

Mindig nagyon szeretem Anyu párnájára hajtani a fejem, pláne, ha Anyu feje is éppen rajta van. Ma fürdéshez készülődvén megpillantottam őt a kanapén, így amíg Apu a fincsi vizemet készítette, én odadőltem. Egy csak a gond: egyre nehezebben férek el Olivértől és egyre nehezebben jutok közel Anyucihoz. Állítólag már csak pár nap és újra hozzápiócázhatok úgy istenigazából!

Emma egyre szebb

Hát, igen, ha már most választhatnék magamnak párt, Emma igen jó eséllyel indulna. Ő egy bájos, nyugodt és legfőképpen csinos kisasszony. Ma alkalmam nyílt áthatóan megvizsgálni őt: a piciny fülecskéit, selymes haját és ölelését. Minden tökéletes volt!

Hova üljek?

Hova máshova, az új etetőszékembe! Ugyanis Anyu megelégelte, hogy a hiper-szuper etetőszékem elfoglalja a nappali felét, így kaptam egy sokkal kisebb és sokkal pofásabb magasított székcsodát. Az elülső részét fel sem szerelték, hogy teljes jogú tagként tudjak az asztalhoz csüccsenni. Van rajta egy narancssárga rákpárna, ami pihe-puha és ahol nagy szeretettel látom vendégül Ignác és Jácint macikat is felváltva az étkezéseimnél. Most épp Jácintnak mutatom meg, hogy egy nagyfiú hogyan eszi meg egyedül uzsonnára a joghurtját. A kis butus azt hitte, hogy ő is kap, de elmagyaráztam neki, hogy a plüssállatok nem szeretik a joghurtot!

Eső és gumicsizma

Bár már nem is emlékszünk múlt hét esős napjaira, én azért felidézem ezeket. Most, hogy megkaptam életem első terepszínű gumicsizmáját, a rossz idő sem tántorít vissza attól, hogy a hétvégi bevásárlás részese legyek. No, nem mondom, hogy olyan nagyszerű érzés, amikor a szél belecsapja az ember fiának az arcába az esőcseppeket, de kibírható. Nomeg, mókás dolog a pocsolyába beletoccsanni, anélkül, hogy vizes lenne a zoknim, de tiszta sár lesz a szép, új gumicsizmám. Talán legközelebb kicsit oldottabban fogom majd fel a dolgot.

Lala pajtás

Lázár járt minálunk és a madarak azt csiripelik, hogy Olivér érkezése miatt vele is csak egy-két hónap múlva fogok újra ütközni. Addigra már mindketten igazi, bölcsis nagyfiúk leszünk és megoszthatjuk egymással élményeinket.
Ma a benti játékok leltározása után kimentünk a friss levegőre egy kis motorozással egybekötött sétára. Egy halom kutyával találkoztunk a kerítéseken innen és túl is. A kerítésünk előtti sövény remek búvóhelyet biztosított számunkra, ami mögül nagyokat lehetett sikongatni, de be lettünk terelgetve.
A délelőtt levezetéseként meghitten néztük a Symfollies néhány epizódját szőlőt, muffint és egyéb finomságokat rágcsálva.
Épp hogy távoztak vendégeink megérkezett Erzsi néni és Kornál bácsi (kedvenc szomszédjaim) és délutánra le is beszéltem Erzsi nénivel egy nagy-nagy sétát! Már alig várom!

Babysitter

Didó papa is vállalt felettem babysitterkedést egy délelőttre a héten. Sokfelé autókáztunk, vásárolgattunk, Dédinél jártunk és a kerti halastóba kavicsokat dobáltunk. Először mindig kapnak kis nyami-nyami falatkákat a halak, majd Didó papa segít nekem kiválasztani a legpompázatosabb köveket, hogy aztán könyörtelenül megjelenjek a pici kavicsaimmal és - a halacskák legnagyobb örömére - megörvendeztessem őket néhány igazán pompás darabbal. Utána játszhatnak is velük a víz alatt! Szerintem kedvelnek engem, hiszen biztos nincs még egy ilyen jó fej játszópajtásuk.