Békák

Mostanában igazán kedves gyerek vagyok, ugyanis kérésre simogatok szülőt és elég sokat bújok is. Ma reggel éppen az esett jól, hogy még félálomban - amíg Apuci készülődött munkába - odapopsizzak Anyu fejéhez, így ő lett nagybéka, én pedig fölötte kisbéka.

Bringasapi

Tegnap szegény-beteg Apuci volt olyan édes és felszerelte Anyu biciklijére az ülésemet, amit a lányoktól örököltem meg. Ma reggel pedig Anyuval elmentünk venni egy biciklis sisakot, amit egyelőre nem igazán kedvelek, de mindenesetre rám igazította. Azt gondolja, hogy hordani fogom! Majd egyszer biztos lesz rólunk suhanós kép, mert mostantól mindenhová bicajjal fogunk közlekedni!

Szülinapozás

Így festettem ma: betegen. Elég ramatyul voltam, de miért is csodálkozom ezen, végülis beteg Apu, Anyu, Gitta mama, Didó papa és még Nelli néni is kicsit. Ennek ellenére összegyűlt a család és egy kellemes ebédelős partyt tartottunk Anyu 30. születésnapja alkalmából.
Amikor már nekem is jobb kedvem lett, akkor mostanság kedvelt tevékenységemmel szórakoztattam a népet, meg saját magamat: a széksétával. körbe körbe szaladok a tonett székkel és remekül tudom irányítani is. És azért mégiscsak egyszerűbb így lépkedni!

Kompozás Apuval, Nórival, Noémivel és Krisztiánnal

Szombat délelőttre szuper jó programot eszelt ki Apu Krisztiánnal: kompozni mentünk! Innen Gödről indul egy irinyó-pirinyó kompocska, ami egyenesen a túlpartra visz. Milyen meglepő, igaz? Amíg megvártuk a visszafelé jövő kompot, addig iszogattunk-eszegettünk, sétáltunk a parton. Megbeszéltük Apuval, hogy még sokszor megyünk majd hasonló kirándulásokra. Azért legközelebb Anyu is velünk jöhetne, de majd ha otthon lesz és nem csavarog éppen, akkor biztos velünk tart.

Óriás Turbo Rudi képekben

Ma kézzel, egyedül legyűrtem egy óriási Túró Rudit. Nem volt könnyű, de véghez vittem. A biztonság kedvéért lefojtottam egy fél banánnal is ... Jó étvágyat nektek is!

Jajjj, Roland!

Nagyon kellemes napot okozott nekem ma Roland. Bár először akkor találkoztunk, amikor én még icike-picike voltam, de most egyből nagyon megkedveltem. Remekül lehetett vele játszani és nagyon odavolt a játékaimért, mindent módszeresen kipakolt az asztalra és a kanapéra: igaza volt, így sokkal áttekinthetőbbek.
Mire felébredtem délután már elmentek, de egy kis kellemetlen meglepetést hagyott itt nekem...
Estefelé egy helyes kis fehér gömböcöt találtam a földön, mit tehettem volna, bekaptam. Aztán szaladtam Anyuhoz fintorogni, hogy vegye már ki a számból. Ugyanis Roland elejtett egy Menthos cukorkát és issszonyat íze volt! Utána próbáltuk elfedni más kajákkal, de jó ideig ott maradtam a számban az íze. Pfuj!

Bohócmester

Nem tudom, feltűnt-e már valakinek, de nekem tulajdonképpen mindig jó kedvem van: imádok viccelődni, sikítozni, bohóckodni. Erre az egyik legjobb alkalom az egyensúly játék. Már remekül megy, de azért ha elbohóckodom és úgy csinálok, mintha ügyetlen és ingatag lennék, akkor sokkal viccesebb, mert mindenki nevet rajtam!

Elő-Zsuzsanna-napi zenés-táncos összejövetel

Kulcsőrület

Attrakció: körbe-körbe

Ma

Ma mindenkivel nagyon kedves voltam tornán. Bár mindig kedves vagyok, csak néha visszafogottabb. Ma azonban minden anyukát körbelátogattam, mindenhol bohóckodtam kicsit vagy csak szimplán édes mosolyommal levettem őket a lábukról. Cserébe a Nonótól, az egyik kislánytól kaptam finom arcsimogatást, Nóritól kölesgolyót, Danitól semmit, ő ugyanis többnyire elvette a játékot, amivel épp játszottam. Szerencsémre engem ez hidegen hagy.

A nagy lapitopizás!

Mindent úgy kell kezdeni, hogy a nagy játékos kosárból ki kell választani a laptopom és ki kell onnan húzni.
Ha ez megvan, ki kell nyitni és vadul programozni.
Mikor az ember fia már teljesen belefáradt, akkor szépen, óvatosan be kell csukni.
Ezután mi is következik???

Kipurcanva

Ma elég fárasztónak bizonyult a zenebölcsi. Lehet, hogy az is baj volt, hogy altatóval kezdtünk és azzal is fejeztük be a foglalkozást. Én ezt annyira komolyan vettem, hogy ebédig a földön pihegtem, majd ebéd után aludtam röpke három órát.

21

Íme, egy 21-es óriás tappancs. És ennek a tappancsnak egy hasonlóan nagy gazdája van, aki még mindehhez borzasztó okos is. Ennek legfrissebb jeleit megosztom veletek! Ha kedvem szottyan, ügyesen tudom mondani egy ideje, hogy Didó papa, továbbá azt is tudom, hogy mit mond az oroszlán: vááááá (félelmetes, hörgős hangon) és már a kacsát is megtanultam: áp-áp-áp (olykor csak hááá). A telefonálást is érdemes megemlíteni: ha megpillantom a készüléket, a számhoz emelem és belemondom, hogy hááá. Tudom, hogy ez megtévesztésig hasonlít a kacsa által mondottakra, de ez egész másképp hangzik! Ha viszont arra kérnek, hogy mondjam, hogy anyu vagy apu, azt egy erőteljes nem-mel megtagadom. De hajlandó vagyok mondani a mamát és papát...de az nem jó nekik. Ahhh, telhetetlen szülők!

Farsang

Mifelénk a farsang egyféleképpen mutatkozott meg: Gitta mama megsütötte éves egyszeri farsangi fánkját! Ez volt az egyik apropója, hogy vasárnap - szinte menetrendszerűen Gitta mamához és Didó papához mentünk ebédre Krisztiánékkal. Ebéd előtt Didó papával, Nórival és Noémivel labdáztunk a lépcsőnél. Megpróbáltam bejutni párszor a konyhába Gitta mamához, de ő mindenkit kizárt, mondván, nem jó nekünk abban a nagy olajszagban. Így aztán felmentünk a gyerekszobába és gyurmáztak a lányok, én kicsit segítettem, aztán Krisztián mellett heveredtem el a kanapén és írkáltam a varázstáblára, illetve Apuval labdáztam. Ezek után következhetett a fánkevés!

Vácrátót

A mai gyönyörű napsütéses időben az ősök azt találták ki, hogy délelőtt átmegyünk Vácrátótra, a Botanikus kertbe. Nagyon eseménydús kirándulás volt: kipróbáltam vadiúj motoromat, igaz első körben püffentem egyet a földet, nyelve egy kis levelet, de aztán annál nagyobb móka volt. Továbbá Jártunk egy sötét barlangban, aminek a túl oldalán egy tó várt bennünket. Aztán láttunk több mókust, de az egyik egész hosszú darabon elkísért minket. És még sétálni is jutott egy kis idő. Remélem máskor is megyünk!

Hot dog

Ilyen nagyon vidáman vártuk Apuval, hogy Anyu a konyhában villám sebességgel elkészítse reggeli hot dogjainkat. Ránk is fért egy kis evés, mert már nagyon rég volt a tegnap este, amikor a torkos csütörtök keretein belül elmentünk egy hatttalmas társasággal, sok-sok gyerekkel egy fóti étterembe vacsorázni. Nagyon későn értünk haza, kicsit meg is zavart ez a helyzet, de túl vagyunk rajta... legközelebb inkább ebédelni megyünk.

Újra ott

Igen, újra Érden kötöttünk ma ki és megint jól éreztem magam. Kipróbáltam Zsombor játékait - már amit nem vett ki a kezemből -, megrágcsáltam a kekszét - már amit nem vett ki a számból -, ehettem Kriszta finom főztjéből - azt Zsombor külön tányérban kapott, így élvezettel elfogyaszthattam.
Zsomborral megvoltak a szokásos kergetőzéseink. Még most is én vagyok a menekülő és ő a kergető pozicióban. Azt hiszem ez már örökre maradni.

Pillanat

Na, Anyu, pillanat és hozom a kulcsokat. Persze-persze, a sluszkulcsot és a lakáskulcsot is! Még egy centi ... már csak egy miliméter ... megvannak!!! Indulhatunk is Érdre!

Mindennapok

Nem tudok túl sok újat mondani, ezért is fogyatkoztak meg a bejegyzéseim mostanság. Én továbbra is a vidám, jókedvű, olykor ijedős Vilike vagyok, aki napról napra szebb és okosabb, ja, és ügyesebb. A torna és zenebölcsi továbbra megy, a többi napon pedig kirándulunk valahova Anyuval. És persze örülünk a jó időnek, hogy újra hosszú sétákat tehetünk a friss levegőn. Este pedig tűkön ülve várjuk Apucit, aki az idő múlásával egyre mókásabb jelenség.

Nelli néninél

Még múlt héten megjártuk még egyszer Budapestet és Nelli néni felé vettük az irányt. Anyunak dolga akadt, mi magunkra maradtunk, de nagyokat játszottunk és finomakat ettünk. Többek között naggggyon finom gyümölcslevest.