2007. augusztus 23., csütörtök

Így egészen más!

Most, hogy reggel két kis fűrészkezdemény termett a számban, Anyutól tízóraira babakekszet kaptam, hogy elrágcsáljam új rágóimmal.
A technikám a következő volt: először kézbe venni, szájba dugni, kissé nyelvvel megolvasztani, majd a szájba eső kis darabkákat a szájpadlással teljesen szétdolgozni... egyszóval úgy bántam vele, ahogy a köles golyóval szoktam. Csak nem fogom első nap agyon strapálni a kis fogacskáimat!
A keksz utolsó darabkáit gondosan az öklömbe zártam, gondolván, jól jöhet később, de Anyu kifeszített az öklöm és azt is betömködte a számba.



Amúgy Anyu óránként leltárt tartott a számban, hogy megvannak-e még a fogaim és nem esett-e bajuk. Örömmel konstatálta a nap végén, hogy a helyzet reggel óta változatlan.

1 megjegyzés:

Ottó írta...

HELYES, ÍGY RENDBEN!