Bizony!

Bizony ám, én ilyen nagyon szeretem az Apukám, aki mindig játszik velem, röptet, szeretget, este megfürdet, megetet, lefektet.
Én ezt egy-egy hatalmas ölelettel tudom neki viszonozni.

Itt repül....

a kis Vili! Apuci ennyire örült mikor hazaért, ugyanis megcsapta a hétvége szele!

Szerencse 7

Elmentünk a Duna partra sétálni. Felkészültem az útra és vittem magammal a szerencse hetesem, nehogy útközben bármi baj érjen minket! Nem is ért!

Petra és Bence

Anyu gimnáziumi barátnője, Andi és az ő családja járt ma nálunk. Már kétszer találkoztunk, de nem nagyon emlékeztem rájuk.
Bence jópofa fiú, épp most lesz két éves és a legtöbb szónak tudja az első szótagját. Egész jól megértettem miket mond. Megkínáltam a kölesgolyóimból és Anyu ropival is megörvendeztette.






Petra még pirinyó, neki csak a játékaimat tudtam felajánlani, de a halacskáim és a békám egyből elnyerte tetszését.

Attrakcióóó!

Mostanság azzal riogatom az engem ölelgető családtagokat, hogy egy váratlan pillanatban hátravetem magam, nagyot nyújtózkodom és közben befeszítem minden izmom. Eközben nagyon félelmetes vagyok, majd a végén nagyot kacagok!
Ma Didó papával gyakoroltam, de ügyes volt, mert mindig meg tudott tartani, sőt, szerintem élvezte is. Gitta mamát vártuk haza, de Közgyűlés volt és csak este 10-re ért haza. Sajnos, őt nem tudtam megvárni.

Kialudtam magam

Ebben a borús időben nagyon jól esett a délutáni nagyalvásom! Utána beletelt egy kis időben, mire magamra találtam és teljesen felébredtem. Ebben sokat segített a hűséges "N" betűm, aki ezekben a nehéz pillanatokban mellettem volt.

Anyu olaszon

Anyu megint elment délelőtt Pestre olaszra és újra Nelli néni jött vigyázni rám. Mire megjött Nelli néni, éppen elaludtam, szóval akkor találkoztam vele, mikor bejött a délelőtti alvásom végén.
Utána játszottunk, szilvát ettünk, hintáztunk, ebédeltünk. Fél egy körül Anyu is hazaért és már ő tett le a délutáni alvásomra, hamar el is szundítottam. Mire újra felébredtem, Nelli néni haza buszozott.
Sebaj, jövő héten várom csütörtökön!

Komp

Didó papa megint megengedte, hogy belecsücsüljek az unokatesóimtól megörökölt kompba. Az tetszett benne a legjobban, hogy a színes golyókat lehetett forgatni, tapogatni.
Helyet nem nagyon változtattam, mert ennyi felé egyszerre képtelenség figyelni. Ezt férfitársaim biztosan megértik!

Csíny

Az az igazság, hogy nem lehet jobb annál, mint gyereknek lenni! Ilyenkor annyi csínytevést követhet el az ember, amennyit csak akar, illetve amennyit csak engednek neki.
Ahogy már korábbi bejegyzéseimből láthattátok imádom például hozzám közel álló személyek haját ráncigálni, ami jóllehet nagyon fáj nekik, de mivel látják azt az elszántságot és pajkos vigyort az arcomon, egyszerűen mindig meglágyul a szívük és teret engednek eme élvezetemnek.
Ugyanilyen heppem a zoknim leráncigálása, majd elfogyasztása...de legalábbis összenyálazása. Ennek Anyu nem örül, mert bár viccesnek találja, de utána sajnál engem, hogy fázik a lábam a hideg zokniban. Ugyan Anyu!

Karantén

Jártunk a doktor bácsinál, mert nagyon sok piros folt lepte el kicsiny testem minden részét és azt mondta, hogy ez egy egy csúnya vírusos fertőzés, ami bár nem fáj, de zavaró.
Szerinte a hőemelkedéses napjaim sem a fogam, hanem emiatt voltak...én nem tudom.
Mivel a foltokat át tudom adni más babáknak, ezért ma nem talákoztunk senkivel.



Délelőtt bent voltunk, de nem találtam a helyem... délután viszont megtaláltam: kint volt a kertben!!!

Továbbá...

A fogacskáim megjelenése számos új feladatot ró rám. Nem elég, hogy mindenkinek akivel találkozom, minimum egyszer elő kell villantanom őket, és nem elég, hogy kúpot kaptam a popsimba, amit bár megpróbáltam kilőni, de Anyu hajthatatlan volt és visszatuszkolta, ráadásul egy fogkefével minden egyes étkezés után meg kell őket sikálnom, hogy nehogy veszítsenek a fényükből.
Mondjuk, ez jópofa dolog. Kaptam egy gumis-sokféle-recés végű kefét, ami nagyon mókás nyikorgós hangot ad az ínyemen és enyhén masszírozza azt. Azóta, hogy megkaptam le sem teszem, úgy élvezem!

Reszelők

Nem, nem! Az a két kis fehér volt az alsó ínyemen nem kekszdarabka! Az bizony az én két csodaszép fogacskám hegye.
Azért a jókedvem ne zavarjon meg, ugyanis nem könnyű dolog kinöveszteni ezeket a rágókákat!

Így egészen más!

Most, hogy reggel két kis fűrészkezdemény termett a számban, Anyutól tízóraira babakekszet kaptam, hogy elrágcsáljam új rágóimmal.
A technikám a következő volt: először kézbe venni, szájba dugni, kissé nyelvvel megolvasztani, majd a szájba eső kis darabkákat a szájpadlással teljesen szétdolgozni... egyszóval úgy bántam vele, ahogy a köles golyóval szoktam. Csak nem fogom első nap agyon strapálni a kis fogacskáimat!
A keksz utolsó darabkáit gondosan az öklömbe zártam, gondolván, jól jöhet később, de Anyu kifeszített az öklöm és azt is betömködte a számba.



Amúgy Anyu óránként leltárt tartott a számban, hogy megvannak-e még a fogaim és nem esett-e bajuk. Örömmel konstatálta a nap végén, hogy a helyzet reggel óta változatlan.

Buli van....volt!

Ma is bababuli volt, ráadásul nálunk. Remélem ebből tényleg hagyomány lesz, mert nagyon élvezem. Úgy látom a másik két fiú is, bár ahogy ez mifelénk babaföldön megesik, ma éppen nem volt a legkiugróbb kedvünk, de azért játszottunk is.








Megpróbáltuk az egész napunkat összehangolni, így nagyjából egy időben aludtunk és az ebédet is szinte egyszerre fogyasztottuk el.
Szóval, miután megérkeztek Balázs és Zsombor, gyorsan mindenki aludt egy nagyot. Addig az anyukák elmentek együtt sétálni és minket is vittek, de ebből nem sokat érzékeltünk.


Egy kiadós alvás után a hangulatunk sokkal jobb volt és mindenki csinálta, amit éppen tudott: mosolygás, gügyörészés, mászás, hintázás, ücsörgés, stb.!

Büszke vagyok

Nagyon büszke vagyok Gitta mamára, ugyanis augusztus 20-án átvehette a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjének Ezüst Fokozatát. Már nagyon megérdemelte, mert igen sokat dolgozik és nagyon nagy felelősség van a vállán, de ezzel ő mindig frappánsan megkűzd és még élvezi is.
Megünnepeltük este együtt ezt a nagyszerű újságot! És próbáltam ez alkalomból visszafogni a szadi-igényemet, amikor pedig nem bírtam tovább, megtépkedtem gyorsan Didó papa haját.

Földváron elvetemülten

Gitta mama és Didó papa csak néhány nap után csatlakozott hozzánk. Megengedték, hogy az ő házikójuk vendégszobájában aludjak éjszaka és őket ébresszem reggel, ezért úgy gondoltam megérdemelnek egy hamisítatlan Vili-szadis-hajráncigát! Gitta mama nem engedte, de neki gyorsan lekaptam a szemüvegét, hogy valamit ő is "kapjon".

Bogláron Eriékkel

Hatalmas tumultus fogadott minket Bogláron, mert egy szabadtéri rendezvényre beszéltek meg a szülők találkát Matyival és Erivel. Hosszas parkolóhely keresés után sikerült eljutnunk a színpadig, majd egymásra találni a tömegben Eriékkel.
Találtunk egy asztalt a Borok utcájában, Apu és Matyi meg is kóstolt párat. Addig én Eri ölébe ültem: nagyon tetszett a mosolya és a sok ezüst ékszere.

Földváron Én

Hajókáztam...















sátort ráncigálva mókáztam...













na, de mostmár elég! Ide a kamerával!!!

Földváron Apuval

Egyik nap jártunk Siófokon és egy igazi olasz étteremben ebédeltünk hármasban, majd utána míg Anyu beugrott egy cukrászdába, addig mi az utcán vígadtunk.














Apuval férfias dolgainkat megsúgtuk-búgtuk egymással.
De persze bevitt a Balatonba is és megmutatta a hattyúkat. Nagyon tetszettek!

Földváron Anyuval

Aput megint megajándékozta a munkahelye egy hét szabadsággal, ennek köszönhetően újra tudtunk néhány napot felhőtlenül pihenni a Balaton partján.
Sok időt töltöttünk a strandon: Anyuval megegyeztünk, hogy most én eszem meg a sárga gumihalacskám, majd elvitt egy jacht-körre a vízben,














aztán játékos-éneklésre is jutott idő a parton.

Vera szülinap

Délután ünnepeltük Verának a születésnapját, ahová Vera testvére és családja is meg volt hívva. Mivel ők mind-mind lányok - kivéve a legkisebb Ákost - és ráadásul nagyobbak is nálam, remekül eljátszottak együtt. Én egyelőre inkább
csatlakoztam a fiúkhoz a tűz körül.
















Próbáltam Apu sörébe belekóstolni, de nem engedte, azt mondta kicsi vagyok én még ehhez.




Ellenben szerinte a mókázáshoz már elég nagy vagyok, így Apuci nagyon meg is kacagtatott: dőltünk jobbra, dőltünk balra!

Ebéd

Vasárnap délben elmentünk egy közeli étterembe a szülőkkel. Gyorsan átnéztem az étlapot, de semmi érdekeset nem találtam benne, ezért jól elnáspángoltam.














Aztán elszavaltam a "Süt a pék, süt a pék..." kezdetű kedvenc versemet,





Majd Apucival forgalomszámlálást tartottunk és megállapítottuk, hogy nincs kirobbanó forgalom a 2-es úton.

Generáció dömping

Vasárnap délelőtt összefutottak a generációk a duna parti játszótéren. Jelen volt: az unoka (azaz én), az anyuka (azaz Anyuci) és testvére, a nagypapa (azaz Didó papa) és Dédi. A Dédim a játszótér szomszédságában lakik és ma sikerült rávenni egy kis sétára és eljött velünk megnézni, hogyan hintázunk mi, kicsik.

Hey, Marci, yo, yo, yooo!

Ha már rapről van szó, én inkább Snoop Doggra esküszöm. De ha szeretnéd, Marci, majd nyomhatjuk együtt Eminemre is...csak előbb valahogy ki kellene már gabalyodni ebből a kapucniból!

És hogy mi történt Érden?

Zsombor két ujjszopi között megcsikizte a talpamat, miközben én vígan bulldogoztam a nagyokra, ezalatt Balázs a szoba másik végébe sietett és megpróbálta kihúzni az alsó fiókot...















végül pedig Balázzsal elolvastuk - egymást segítve - Zsombor egyik könyvét.

Éden Érden

Íme, mi! Három adag gyermek nagyság sorrendben.
Balázsékkal kilátogattunk Érdre Zsomborhoz és Anyukájához, Krisztához egy rövidke baba partyra.