Szeretem a természetet!

Boldogan öleltem keblemre a Gyadai tanösvény ismerős fáit, s közben átvillant az agyamon: Ilyen lenne egy hamisítatlan természetbúvár?

Csajozásaink története folyt.

Egy másik csajozós játék - bármilyen meglepő - a kalózos. Mi vagyunk a félelmetes kalózok, a kislány a királylány. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elraboljuk ,így máris a miénk! Dorka itt már a mi foglyunk, de ez talán leolvasható viruló orcánkról!

Csajozásaink története

Szerencsére közeli s távoli ismerettségi körünkben viszonylag sok kislány is benne foglaltatik. Korban inkább hozzám illenek, de úgy veszem észre Olivér is mindinkább szemet vet rájuk. Kicsit bosszantó is, hogy őt szívesebben ölelgetik, de biztos csak azért van mert engem komoly fiatalembernek, őt pedig kisbabának tartják.
Ő Lili, a szomszédból tojáskészítés közben...kedvéért úgy tettünk, mintha baromira élveznénk a tojásrajzolgatást. Ennyit már megtanultunk: a csajoknak muszáj a kedvében járni, különben megpattannak.

A kolbászista

Miután duzzogva elbántam egy csokifagyival, kértem Aput, hogy kukkantsunk már be a váci piacra. Na, ott aztán kérlek, annyi finomságot láttam, volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Kiválasztottunk együtt két hosszú szál kolbászt, amiből én nyomban letörtem egy megfelelő hosszúságú darabkát és vagány bicózás közepette vissza a vasútállomásra, szépen gyorsan beburkoltam!

A fagyista

Végre elértem lassan két és fél évesen, hogy kapjak egy saját tölcsért fagyival megpakolva. Emlékszem, tavaly nyáron mindig az üres tölcsérekkel nyomasztottak Anyuék, miközben mindenki nyalta a finomabbnál-finomabb gombócokat, amelyek árnéykából boldogan mosolyogtak rám. Úgy döntöttem nem kispályázok és az első gombócválasztásom a jóhírű Hupikék törpikék fagyira esett!

Gödi Ördögök

A Gödi Ördögök bevették Vác Fő terét és a romok között versenyzett: Futó-Rongyláb-Vili és Bizalmatlan-Csiga-Oli.

Tilos az Á!

Remek nap köszöntött ránk! Kitaláltuk, hogy vonatozni fogunk Vácra, ott bringával/motorral/gyalog - szabadon választható a közlekedési eszköz - folytatjuk utunkat egészen a Fő térig.

Állatkerti séta

A víz világnapján az állatkertben jártunk. Miután felkeltünk délután Anyuékkal behuppantunk az autóba és már robogtunk is befelé. Mivel ebben az éltekorban a sok séta eléggé megviseli az ember szervezetét, gyorsan szereztünk egy kicsi-kocsit, hogy Apu kondiban maradjon és mi se essünk ki nagyon. Olykor így is megterhelő volt ki-be pattogni a kocsiból, hiszen a legtöbb állat a jó meleg házában bujdokolt és ott kellett őket meglátogatnunk.

Hipp-hopp, jön Bukk!

Szeretem!!!!!

Hát, mégiscsak testvérek vagyunk, nem igaz. Azok pedig rettentően szeretik egymást! Muszáj időnként megmutatni a külvilágnak - főként, mikor Anyu megjelenik a gépével -, hogy mi is pont így teszünk. Aztán, ha a gép visszakerül a polcra, helyre áll a család rendje és elkezdhetek Olival kötekedni, mire ő őrült visításba kezdhet, hiszen sikerrel járok, majd ő megkarmolja a fülem dühében, mit tehetnék, dobhártyaszaggató üvöltésbe fogok, hogy a szülők kellőképp megtorolják Olin a gaztettét. Tegnap este sem én bíztattam Olivért, hogy dobja be a wc-be a Kisvakondos könyvét. Én kimondottan nagyon csúnyán néztem rá közben és nem múlt el fél perc és máris megmondtam Anyunak!

Egy hétköznap délután

Egyik nap ovi után a program egy kellemes motorzással kezdődött, majd egy kis kerti focival egészült ki. Mire Apu betoppant, én már Anyu fején rugóztam, mivel kedvem szottyant bunyózni egyet ... ha már kedves ovistársam, a legnagyobb bunyós Vendus nem volt a közelemben. Anyu megkért, hogy legközelebb Apuval bunyózzak, mégiscsak férfimulatság!

Erről beszélek

Egyszer a Bory várban eltűntem Anyuék szeme elől, hiszen megpillantottam egy eldugott sarokban egy rejtett csigalépcsőt. Bolond lettem volna nem felmenni. Utána viszont bolond voltam, mert lekiabáltam Anyuéknak, hogy "hahó, itt vagyok!", mire a válasz csupán egy "hogy kerülsz oda? vigyázz le ne zuhanj!" volt. Így okozzon meglepetést az ember!

Család a Boryban... vagy Boribon?

Súrról hazafelé elfoglaltuk Bory bácsi várát! Igazi harcosként szaladgáltunk a sok-sok lépcsőn, csigalépcsőn, zeg-zugos udvarokon, kerengőkön és még a bástyákra is feljutottunk. Ezek után csoda is, hogy még itt vagyunk, mert a lengedező szellő majdnem lekapott onnan minket!

Disznótoros

Az ősök elhurcoltak egy messzi tanyára, hogy egy frissen legyilkolt malacot megegyünk szőröstől-bőröstől, de annyi kondér van itt és annyire üres mind, hogy én nem tudom, mi lesz ebből! Valószínűleg éhen maradunk. De amíg Didó papán és apun nem látszik a csüggedés, aggodalomra semmi ok.