2010. december 19., vasárnap

Karácsony











És aki nem

Engem nem villanyoz fel ez a buta játék. Ráadásul ezeken a nagy lejtőkön úgy süvít a szánkó, hogy az ember lélegzete is elakad. Na, ebből nem kérek, köszönöm!

Aki élvezi

Én már profi szánkóssá váltam néhány nap leforgása alatt. Már egyedül is tudok csusszanni, de nem tagadom, ha felborulok, írtózatos üvöltést csapok, majd indulok újra! Jó buli!!!

2010. december 15., szerda

Kezdődik a Karácsony

Ma már túlestünk az esti karácsonyi mulatságon. Megünnepeltük, hogy lassanként közeleg ez a csodaszép ünnep Dorkával-Dáviddal-Kittivel és Rézivel-Nándival! Sokat játszottunk, finomakat eszegettünk és belőlem Kisangyal vált! Anyu jegyezd meg, hogy ilyen is tudok lenni!!!

Megint esett

Megint esett, most nappal van, a Duna parton hosszú lankák, az időjárásjelentésben nem volt vonalka...


Tapasztalat

Ennyi idősen már volt időnk megtapasztalni és annyi tudásra szert tenni, hogy a hó olvad. Méghozzá gyorsan és legfőképpen akkor, amikor az esti időjárásjelentésben azt lehet látni, hogy a hőmérsékletet jelző szám előtt nincs vonalka. No, ebből a megfontolásból, ahogy leesik egy kis hó - legyen az nappal vagy este - mi már rohanunk is szánkázni! Helyesbítek: Apu rohan, mi szánkózunk!

2010. december 6., hétfő

A hó

Végre! Íme az első telünk, amikor mindketten örömmel fogadtuk a hóesést. Olivérnek azért voltak fenntartásai, de nekem már tovatűntek! Ki is használtuk a legeslegelső havazást egyik este és gyorsan gyúrtunk egy Vili- és egy Olihóembert. Azóta az időjárás változásainak csak a nagyobbik, Vilihóember tudott ellenállni, de nem csügged Oli sem, majd készítünk másikat. Azóta úgyis a szánkózásnak élünk és nincs időnk ilyen gyerekes játékokra!

Markoló

Köszönet Dávidnak, hogy néhány hétre le tudott mondani a markolójáról, mert bizony halaszthatatlan munkáim adódtak a kertben és nélküle nem lettem volna képes megoldást találni ... hacsak nem vettek volna nekem az ősök egy hasonló munkagépet. A kövek a terasz szélében egészen förtelmes módon szétestek, összekuszálódtak, de pontos, kitartó munkával helyrehoztam a galibát! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rögtön utána belepte a hó a köveket, így azóta nem lehet látni az eredményt, de egyszer csak elolvad majd!

2010. november 17., szerda

Együtt

Szombat éjjel hálóvendégek jöttek Noémi és Nóri személyében. Csudajó volt! Nóri ráadásul velem aludt egy ágyban, Noémi mellettünk a földön, Olika éppen a túloldalán.
Szegény Nórika elég nehezen tudott elaludni, mert Olivér kapirgálta a lepedőjét sokáig. A reggel közös kakózással és mesenézéssel kezdődött, majd közös rajzolással és társasozással folytatódott!

2010. november 14., vasárnap

Végezetül

A túra lezárásaképp kinyílt a hátizsák s előkerült belőle minden mi szem-szájnak ingere, azaz a májkrémes szendvics - azt szerencsére Vilmos megette - és az alma, ami az én egyik személyes kedvencem.

A megfáradt vándor

Nem vagyok semmi! Bizony végiggyalogoltam az egész túraútvonalat a saját lábamon, a saját túrabakancsomban, a saját túrabotommal a kezemben és nem is fáradtam el ... túlzottan.

Még mindig

Még mindig én, még mindig itt a gyadai tanösvényen. Íme az egyik tábla, amin egy kedves hangya épp a fák életkoráról mesél nekünk. Apu és Vili már a farönk évgyűrűit tanulmányozzák a háttérben.

Rengeteg

Kik azok az apró pöttyök? Az bizony én vagyok Apuval a katalinpusztai erdőségben. Tipegek-topogok, babakocsi sehol, meredek hegyoldal az van, Apu kicsit segít, mert a sok levél alatt olyan agyagos a föld, hogy rendesen csusszanék lefelé, ha biztosítás nélkül lennék!

Kalóztámadás

Mostanában két rosszcsont kalóz lepi el a nappalinkat. Már egy kalózsátrat is felállítottak, amiben a kincseket gyűjtik és természetesen senki másnak nincs bebocsátása oda. Mikor épp nem félelmetes támadásba lendülnek mit sem sejtő őseik ellen, akkor hasznosítják magukat a sátor körül és nekilátnak kijavítani az apróbb hibákat a szállásukon és környékén: kalapálnak, fúrnak, faragnak.