Ízi Rájder, öcsém!

Alvóka

Úgy gondoltam, ideje nekem is brillíroznom, ha már olyan nagy és okos az én bátyám, hogy pelus nélkül éli nappalait és éjszakáit.
Én igyekszem őt alvás terén behozni. Bár napközben többnyire sok kicsit alszom, este többnyire egyidőben térünk nyugovóra és én reggel csak 3/4 6 körül kiáltok némi eleségért, de utána nyomban húzom tovább a lóbőrt 1/2 9 körülig. Ezzel némileg túlszárnyalom őt, hiszen ő csak 1/2 8-ig szunyál. Most azok vannak előnyben, akik számtanból jók, de elárulom, hogy én hosszabbat alszom, hiszen az evéssel elvesztegetett alvásidőm, mindösszesen 10-15 perc. Na, erről ennyit!

Legédesebb báty

Mióta ebben a kényelmes pihenőszékben tengethetem ébren töltött óráimat, még több ölelést kapok Vilitől. Csak mellém térdel és már élvezhetem is karjainak melegét! Imádom!!!

Gigolo

Apu idejekorán megkezdte ellenállhatatlan férfiúvá történő fejlesztésem. Első lépés a szívdöglesztő beállás lazán kereszbevetett lábakkal és a szelíden mosolygós, ámde annál mélyebben átható tekintet. Hm, kezdetnek nem rossz!

Atrakció!

Azokon a napokon, amikor nem jutunk ki a szabadba, bemehetek a dühöngőbe. Ez Anyu és Apu nagyágya, amit néhány párnával fejbucc-biztossá tesznek és akkor már csak arra kell ügyelnem, hogy a földre ne essek le.
Ilyenkor kedvemre ugrálhatok, bolondozhatok, mókázhatok. Sok trükköt tanultam már itt ki, de a legújabb tornamutatványomtól lehidaltok! Ilyet még a pécsi sasok se tudtak!

Újévi havazás

Miután tegnap néhány barátunk társaságában kimulattuk magunkat szilveszter alkalmából, ma új év virradt ránk és a hó is megeredt. Fogtuk magunkat és elmentünk egy délelőtti tósétára és meghatottan konstatáltuk, hogy befagyott és a kacsák elmenekültek onnan.
Út közben összeakadtunk szomszédjainkkal, akiknél három hozzánk hasonló csemete renitenskedik, így sokasban vonultunk végig Gödön. Én tavalyi jószokásomat megtartva nem ájultam el a hóeséstől, ezért a testvérfellépőmről nézelődtem, sőt a tónál kedvem szottyant rácsurrantani egyet Apu segedelmével. Egyelőre ennyit az új évről.
Ja, és BÚÉK!

Kényeztetés

Nekem van a világon a legdrágább családom! Állandó kényeztetésnek vagyok kitéve - kivéve, amikor családtagjaim időhiánya miatt kénytelen vagyok perceken át ordítani, hogy jöjjön már valaki, mert elfelejtettek kényeztetni! Nem elég, hogy Anyu és Apu pusziáradatait kell folytonosan elviselnem, de még Vilmos bátyám is gyakran igényt tart az orcám jobb és bal féltekére némi pusszantás ügyéből kifolyólag. Mi mást tehetnék, odatartatom magam, még akkor is amikor épp a biliről vezényel magához!

Csigacsoda

Délután a további születésnapi ajándékok mellett egy csigacsoda is várt rám. Volt rajta két gyertya, amit el kellett fújnom, aztán ennek az ehető csigának megkaptam a fejecskéjét, amit kedvemre elfogyaszthattam.
Sajnos nem tudtam megenni, mert már eléggé tele volt a pocakom krokett golyókkal, mert mi, gyerekek abból részesültünk ... no, cseppet sem bántuk, hogy nem kell mást ennünk és végre egyszer a felnőtteknek sincs rá energiájuk és idejük, hogy a mi pocak tömésünkkel foglalkozzanak. Anyu a felnőtteket különleges struccvacsival várta, de az enyhén pikáns volt, ezért a gyerekek nem kaptak!

Tapsvihar, csak nekem!

Vilmos a szülinapos ...

Alma szülinap

Ma kaptam meg Anyutól és Aputól a születésnapi ajándékomat: elvittek délelőtt a Kölyökhajóra, ahol ma az Alma együttes koncertezett. Nagyon családias volt a helyszín és egy halom híd alatt mentünk át, miközben az Alma együttes a Ma van a szülinapom című számot, csakis nekem énekelte! Én ekkor szerényen megbújtam Anyu ölében, de igazán jól esett a figyelem.
Miután Almáék befejezték a koncertet, még maradt egy kis idő, amikor a felső szintre fel lehetett menni és ott megnézni az arcfestőket, az aurafotós bácsit, rajzolni is lehetett, de legfőképp a kilátásban gyönyörködni.

2 év

Köszönöm Anyu, hogy már két éve szeretsz és nevelsz és elviselsz és elfogadsz és mellettem vagy és velem vagy és ápolsz ha kell és játszol velem és gondoskodsz rólam és ... és ... és úgy szeretlek!!!

Karácsony Oli szemmel

Én várakozásokkal teli indultam neki első karácsonyomnak, emígyen két hónaposan. Ehhez képest jól átaludtam a jézuska érkezését. Minden úgy kezdődött, hogy otthon elszúnyókáltam az ágyamban, egyszercsak éreztem, hogy Anyu birizgál (mint utóbb kiderült, ekkor húzta rám a meleg ruhát), majd az autóban zötyögök, nemsokra rá a kedves családom duruzsol körülöttem. Így jutottam át Gitta mamáékhoz és aludtam át a nappaliban a többiek között az egész ajándékbontogatós ünnepséget. Mire fölébredtem már vacsorához készülődtek, én is nekiláttam elfogyasztani tejmenümet. Nyammm!

Kedvenc ajándékom

Őszintén megvallva én örülök, hogy végefelé járunk a karácsonyi mizériának, mert én nem vagyok oda az ünnepekért és ajándékozásért. Idén azzal demonstráltam, hogy nem voltam hajlandó ránézni egyetlen ajándékomra sem - pedig micsoda szuper dolgokat láttam a szemem sarkából! - kivételt téve egyetlen eggyel, az Anyuéktól kapott vonatszettemmel. Mostanában azzal huhúzok egész álló nap, néha lecserélve egy kis gyurmázásra. A rokonok és ismerősök reménykednek, hogy egyszer majd az ő ajándékukkal is játszani fogok, de még húzom az időt... Mindenesetre mindenkinek köszönök mindent, mert azért kedves dolog, hogy ennyi mindennel gondoltatok rám!