2008. november 23., vasárnap

2008. november 21., péntek

Vili és a család

Szerencsémre a nagyszülői látogatások nem csupán Oli babusgatására korlátozódnak. Mindenki kapható egy kis játékra. Ma épp Margó nagyi járt nálunk, vele motoroztam egyet, múltkor Károly papa nevettetett a mókás barkákkal, amiket Thomas bugyrába rejtettünk. Ha dudaszót hallok az utcáról beszűrődni, máris szaladok az ablakhoz hangos Dodózás közepette, hiszen ki más ugorhatna be hozzánk napközben, mint Didó papa. Gitta mama is gyakran tiszteletét teszi nálunk, de ő csak munka után tud jönni sötétben, nagyjából úgy, mint Apuci.

Oli és a család

Nagyon kedvesek a vér szerinti és "fogadott" nagyszüleim, mert sorra látogatnak és babusgatnak. Már a nevüket is kezdem megjegyezni. Ebben Vilmos bátyám van nagy segítségemre. Kicsit nehéz, mert Anyuék és Vili egész másképp mondja a nevüket, de nekem Vilié szimpatikusabb. Vegyük csak sorra: Dodó (alias Didó papa), Tátá (alias Gitta mama), Neji (alias Nelli néni), Gogó (alias Margó nagyi) és Jojó (alias Károly papa), aki nincs a fotókon, mert az ő látogatását békésen átaludtam az ágyikómban.



Boldog névnapot!

Boldog névnapot, Olivér! Remélem kellemessé tudom tenni az első ünnepnapodat és azt is, hogy óriási, pihentető alvásokkal teli lesz e csodaszép nap! Képzeld, még az is lehet, hogy ma fog lehullanni az első idei hó. Az lenne, ám csak a buli!
Sok puszi, Vili bátyó

2008. november 20., csütörtök

Nem alvós

Olivér úgy döntött, hogy ő már most csatlakozik a nagyfiúk táborához és nem nagyon alszik nappal, csak szinte annyit, mint én. Elég jól bírja, bár néha ráfér egy kis bátorítás.
Amúgy én teli vagyok továbbra is programokkal: hol délelőtt látogatnak meg családtagok és barátok egy kis játékra, hol Anyuval sétálunk és motorozunk egy picit. Kedd és csütörtök a házibölcsi, azaz Éva jegyében telik. Alvás után, ha nem csúnya az idő, ismét Anyuval kelünk útra és megyünk egy kutya- vagy traktorkört. Mire hazaérünk, Apu is megjön a munkából és mehetünk be egy jó nagy adag gyomorszájugrálásra! Apu azt szereti a legjobban!

Bubu

Többen reklamáltak, hogy nem látszik jól az előző képen a kutyusom. Most megmutatom újra, bele a kamerába, de aztán egy szót se halljak!

2008. november 16., vasárnap

Igaz szerelem

Ma rátaláltam a nagy Ő-re egy édes-pihe-puha barna kutyus személyében. Amíg Apu otthon pesztrálta Olivért, addig Anyuval és Gitta mamával az Ikeában jártunk és ott pillantottam meg ezt a cukorfalat kutyát. Szerelem volt első látásra, nyomban puszilgattam, orrdörzsiztünk és megállás nélkül ölelgettem. A szenvedélyem sem az autóban, sem a délutáni alvásnál, sőt még délután otthon sem lankadt.

Könnyű

Könnyű Olivért boldoggá tenni. Időről időre megengedem neki, hogy amíg én a toalett asztalomon öltözködök és szépítkezek, addig ő birtokba vegye az ágyamat. Betakargatom a takarómmal és onnan nézelődhet kedvére.

Álomőr

Nagyon fontos feladatot látok el nap mint nap: Olivér álmát őrzöm. Napközben ugyanis a nappaliban szokott aludni Olika, így folyamatosan figyelemmel kísérhetem szunnyadását. Amikor elérkezettnek látom az időt, akkor kap egy-egy nyugtató-szerető-nagybátyós simogatást is.

2008. november 13., csütörtök

Arcaim 5.

És végül ilyen vagyok, amikor kipihenten, jóllakottan, tiszta pelussal nincs más dolgom, mint hallgatni, figyelni és szemlélődni.

Arcaim 4.

Így festek, mikor Hakapeszi Makit utánzásával szórakoztatom a családom.

Arcaim 3.

Néha mérgesen kiáltok a bátyámra, amiért a fülem mellett hangoskodik, amikor én éppen nem vágyom rá.

Arcaim 2.

Ilyen vagyok, amikor a sármos tekintetemet keresem elő a repertoárból. Ja, kissé álmos sármos...