Az ebédelés befejejeztével megragadtam az előkém, megtöröltem a számat - szükségét éreztem, ugyanis a tejci előtt egy kis tökfőzeléket is majszoltam -, ezután pedig szerettem volna megszabadulni a partedlimtől, de nagyon ragszkodott hozzám, így segítséget kellett kérnem.
Úgy érzem nagyon boldog életem van! Ennek megfelelően mi mást csinálnék folyton, mint mosolyognék, kacarásznék, gurguláznék!?
Ma megint megkaptuk a kocsit Anyuval, ezért kihasználva az alkalmat, délelőtt bevásárolni voltunk, majd a délutáni nagyalvás után meglátogattuk a 6 hetes Petrát. Nagyon édes kislány, nekem volt alkalmam egy kanapén feküdni vele és egészen közelről megszemlélni...kicsit meg is fogdostam, de amikor a szemét is megsimogattam volna, Anyu valamiért elkapott mellőle.
A hosszú délelőtt befejezéseképp délben megkaptam az ebéd járandóságom... őszintén szólva nagyon jól esett, épp elég volt, de azt hiszem el is fáradtam közben...most fölmehetek aludni az ágyikómba úgy, hogy senki nem mozdít ki ebből a kényelmes helyzetemből?
Apu megmutatta, hogy milyen selymes a Duna vize és elmesélte, hogy amint tudok totyogni, beletotyoghatok a sekély részébe a víznek.
Délelőtt szép idő köszöntött ránk, ezért megint a Duna parton kötöttünk ki a családdal és barátokkal. Sajnos, nagyon sok kis bogár röpdösött, ezért végig Anyu és Apu karjában voltam, mert így nem tudtak özönszerűen megszállni a röpdöső állatkák.
Azért, hogy teljes legyen a gyereknapom, délután lesétáltunk az utcánk végébe, a homokszigetre. Most megbizonyosodtam róla, hogy a név egy picit becsapós, mert nagyon is kavicsos a part. Ezért inkáb Apu pociján és a levegőben tartózkodtam, nem a törölközőn, mert alatta dudorodó kavicsok fúródtak a hátamba.
Láttam Jancsi bohócot, bábszínházat, sok boldog gyereket és még sorolhatnám mennyi érdekességet az első gyereknapi rendezvényemen.
Én még nem ültem fel a körhintára, de jövőre semmiképp sem fogom kihagyni. Idén Noémit és Levi barátját kísértük el körhintázni és integettünk nekik, mert ügyesen szelték a köröket.
Vasárnap lementünk a Feneketlen-tó partjára - ami szerencsére 10 perc sétára van a házunktól -, mert gyereknapi megmozdulást szerveztek. Még mielőtt belevetettük volna magunkat a tömegbe, leültünk egy padra és megtízóraiztam és nézelődtünk Anyuval, hogy kikkel is fogunk nemsokára együtt bulizni.
Miután kialudtam magam, kiültünk a "kis piszkosba", ami szintén a Duna parton van. Jó nagy nyüzsi volt, de én kellemesen éreztem magam. Szerencsém, hogy igen kiegyensúlyozott baba vagyok és szeretek mindent, amit a szülőkkel csinálhatok.
Így mulat egy öthónapos. Ma, miután egy hátról hasra átfordulással ünnepeltem meg az öthavinapom, délután Apuékkal lementünk a Duna partra, ahol finom szellő fújt ebben a nagy melegben és nagyon jól esett a szundi.
Pénteken kilátogatott hozzánk Kata. Nagyon szeretem Anyu barátnőit, mert mindannyian olyan helyesek velem és folyton bókolnak. Én viszontbókolásképpen megrángattam a nyakláncát, jelezvén, hogy milyen csinos...igen, kedves Péter, ezúton jelzem, hogy a kép jóllehet félreérthető, de csupán a nyaklánca után nyúlkálok!
