A fagyista

Végre elértem lassan két és fél évesen, hogy kapjak egy saját tölcsért fagyival megpakolva. Emlékszem, tavaly nyáron mindig az üres tölcsérekkel nyomasztottak Anyuék, miközben mindenki nyalta a finomabbnál-finomabb gombócokat, amelyek árnéykából boldogan mosolyogtak rám. Úgy döntöttem nem kispályázok és az első gombócválasztásom a jóhírű Hupikék törpikék fagyira esett!

Gödi Ördögök

A Gödi Ördögök bevették Vác Fő terét és a romok között versenyzett: Futó-Rongyláb-Vili és Bizalmatlan-Csiga-Oli.

Tilos az Á!

Remek nap köszöntött ránk! Kitaláltuk, hogy vonatozni fogunk Vácra, ott bringával/motorral/gyalog - szabadon választható a közlekedési eszköz - folytatjuk utunkat egészen a Fő térig.

Állatkerti séta

A víz világnapján az állatkertben jártunk. Miután felkeltünk délután Anyuékkal behuppantunk az autóba és már robogtunk is befelé. Mivel ebben az éltekorban a sok séta eléggé megviseli az ember szervezetét, gyorsan szereztünk egy kicsi-kocsit, hogy Apu kondiban maradjon és mi se essünk ki nagyon. Olykor így is megterhelő volt ki-be pattogni a kocsiból, hiszen a legtöbb állat a jó meleg házában bujdokolt és ott kellett őket meglátogatnunk.

Hipp-hopp, jön Bukk!

Szeretem!!!!!

Hát, mégiscsak testvérek vagyunk, nem igaz. Azok pedig rettentően szeretik egymást! Muszáj időnként megmutatni a külvilágnak - főként, mikor Anyu megjelenik a gépével -, hogy mi is pont így teszünk. Aztán, ha a gép visszakerül a polcra, helyre áll a család rendje és elkezdhetek Olival kötekedni, mire ő őrült visításba kezdhet, hiszen sikerrel járok, majd ő megkarmolja a fülem dühében, mit tehetnék, dobhártyaszaggató üvöltésbe fogok, hogy a szülők kellőképp megtorolják Olin a gaztettét. Tegnap este sem én bíztattam Olivért, hogy dobja be a wc-be a Kisvakondos könyvét. Én kimondottan nagyon csúnyán néztem rá közben és nem múlt el fél perc és máris megmondtam Anyunak!

Egy hétköznap délután

Egyik nap ovi után a program egy kellemes motorzással kezdődött, majd egy kis kerti focival egészült ki. Mire Apu betoppant, én már Anyu fején rugóztam, mivel kedvem szottyant bunyózni egyet ... ha már kedves ovistársam, a legnagyobb bunyós Vendus nem volt a közelemben. Anyu megkért, hogy legközelebb Apuval bunyózzak, mégiscsak férfimulatság!

Erről beszélek

Egyszer a Bory várban eltűntem Anyuék szeme elől, hiszen megpillantottam egy eldugott sarokban egy rejtett csigalépcsőt. Bolond lettem volna nem felmenni. Utána viszont bolond voltam, mert lekiabáltam Anyuéknak, hogy "hahó, itt vagyok!", mire a válasz csupán egy "hogy kerülsz oda? vigyázz le ne zuhanj!" volt. Így okozzon meglepetést az ember!

Család a Boryban... vagy Boribon?

Súrról hazafelé elfoglaltuk Bory bácsi várát! Igazi harcosként szaladgáltunk a sok-sok lépcsőn, csigalépcsőn, zeg-zugos udvarokon, kerengőkön és még a bástyákra is feljutottunk. Ezek után csoda is, hogy még itt vagyunk, mert a lengedező szellő majdnem lekapott onnan minket!

Disznótoros

Az ősök elhurcoltak egy messzi tanyára, hogy egy frissen legyilkolt malacot megegyünk szőröstől-bőröstől, de annyi kondér van itt és annyire üres mind, hogy én nem tudom, mi lesz ebből! Valószínűleg éhen maradunk. De amíg Didó papán és apun nem látszik a csüggedés, aggodalomra semmi ok.

Képtelen bejegyzés

Anyuval a minap arról beszélgettünk, hogy mitől nőtt afta a számban. A nagy magyarázata közben félbeszakítottam:
"Ehhez még kapcsolatba az vonódik, hogy ha piszkos a kezed, nem nyúlsz a szádba!"
Más: hallgattuk Gryllus Vilmos skót című zeneművét, melynek kapcsán anyu Skóciáról kezdett mesélni. Erre én:
"Messze tájakon, még a Kóciákon is túl van egy ország, na, ott laknak a dínók."
Végül: várunk ma délután egy családot, akikkel régen találkoztunk, próbáltuk felidézni kik is ők. Én:
"Most is kicsit ismerem őket, de ha bejönnek az előszobába, akkor jön a vadiúj próbálkozás!"
Most ennyi! Tessék megemészteni és értelmezni kifogyhatatlan szókincsemből szőtt mondataimat!

Duett

Én úgy érzem - és ezzel Olika pont ugyanígy van -, hogy az idei télnek, karácsonynak sose szakad vége. Igaz, hogy már nem kapunk ajándékot, díszített fa sincs a nappaliban, de a meghitt érzés, nomeg a téli dalok nem tudnak távozni gondolataink útvesztőiből.

Csepegtetés

Nem szeretem, ha a környezetem azt hiszi, hogy én mindig mindent tudok. Néha jobb taktika meghagyni őket abban a hitben, hogy én csak tengek-lengek a nagy világban és még sok tanulnivalóm van. Aztán néha megvillantom tudásom kicsi csíráját és akkor persze elalélnak tőlem. Így kell ezt csinálni!

Én vagyok a kalóz, a legnagyobb hajós

Főpróbát tarottunk otthon, hogy megfelelően félelmetesre sikeredett kalóz vált-e belőlem és igen! Azóta állandósult a fizimiskám otthon és folyamatos rettegésben tartom a családot, mindenki kincsét ellopom és mindenkit lelövök a kardommal! Váááááá!