Nem mondhatnám, hogy ez volt az a nap, amire születésem óta várva várok. De túlestünk rajta, borzalmas volt, remélem legalább egy évig nem lesz újra évzáróm. Hurrá, akkor itt a nyár!!!
Végre újra eljutottak hozzánk Marciék! Remek volt a közös és külön játék a kertben, de a legizgalmasabb az volt, amikor Marcival ketten bevettük a házunkat. Anyuékat finoman kiküldtem, hiszen felnőttnek semmi dolga a játék helyszínén!
Ha nem csiga, akkor kavics. Valamelyik mindig elkísér utamon. Például Anyuéknak minden áldott nap gyűjtök az oviban néhány kavicsot délutánra. És mikor a homokozóban tortát gyártok, annak a díszítése mindenképp kavics lesz!
Tudjátok mi a nagy ölelkezésnek és örömömnek oka? Hogy megmutathattam Olikának a mai csigatermésemet, amit a talicskámban tároltam finom fű közt. Az időjárás mostanság szerencsére nekem dolgozik!
Rézivel éppen rettentően vártuk a vonat érkezését, de kellőképp megváratott bennünket. Mikor aztán végre megjött, fél órát vártunk, hogy elinduljon. Na de akkor! Na, akkor csudajó volt!
Olivér megérkezett remekbeszabottnak ígérkező programunkra, Nőtincsre. Nem volt mondható lelkesnek, sőt mitöbb kimondottan álomittasan viselkedett. Az elején.
Szerencsémre sikerült kettő labdára lelnünk Botival a kertben: becserkésztük őket, ki-ki megölelt egyet, majd eltökélten farkasszemet néztünk egymással és vártunk ... ki pislog majd elsőként. Botinak annyi előnye volt a farkasszem-játékban, hogy a sapkája alól megfelelő mértékben kilátott!