Amikor Apuék betesznek a kádamba, egyre kevésbé szereték hátradőlni. Akárhogy is tuszkolnak bele a fekvőpozícióba, én megfeszítem hasizmomat és ülve maradok, ha törik, ha szakad. Megkapaszkodok a kád szélébe és várom az esti, éppen aktuális, egyszemélyes bohóctársulatot! Ha nem tetszik az előadás, akkor egy hatalmas lábrugással beterítem vízzel a kedves előadóművész urat, aki ennek egyáltalán nem örül.
Egyre jobban élvezzük egymás társaságát Olival. Olivérnek már teljesen átengedtem a magasított székemet, én pedig nagy széken csücsülök a szülőkkel pontosan Oli baba szomszédságában. Így aztán jól látjuk egymást és az étkesek alatt is kitűnően lehet bohóckodni.
Hétfő reggel lufiesőre ébredtem. Fogalmam sincs honnan jöttek, de elárasztották a lufik a nappalit. Nagy örömömben Évához is szerettem volna vinni és vittem is, de nem csak magamnak, hanem választottam egy pirosat Pipinek és egy narancsot Ákosnak is. Persze az enyém pukkadt ki legkorábban, de nem aggódtam, mert tudtam, hogy otthon még ezer másik vár rám!
Rájöttem, hogy amikor a család a kertben szorgoskodik, nekem a legjobb kilátást a hinta szolgáltatja. Innen mindenkit szemmel tarthatok és remek hely, hogy Vili szórakoztató műsorát is élvezzem.
Alighogy hazaértünk frenetikus sporoni kiruccanásunkból, már jött is a telefon, hogy spurizzunk a szomszédba bulizni, ahol már több szomszéd összegyűlt. Főztek bográcsban pörköltet, volt palacsinta és a felnőttek sokat ittak fura leveket, amitől egyre jobb kedvük lett. Nekem továbbra is Zselyke a kedvencem, de a többiekkel is jól kijöttem.
Vasárnap felkeredkedett a család a Közlekedési Múzeumba. Mióta Olivér a nagyfiús autósülésében üldögél, annyira hatással van rám édesded alvása, hogy most kipróbáltam és már a befelé vezető úton aludtam fél órát.
Pénteken elmentünk felköszönteni Margó nagyit. Örült az ajándékoknak, mi pedig Apuci gyerekkori kisautóinak!
