Anyuci elmesélte, hogy ma délután nagy kirándulást teszünk Budapesten. Kettecskén utazunk autóval és én egyedül fogok ülni hátul.
Elképesztő! Elég egy apró jel Apucinak és hajlandó akár órákig superboyozni velem! És még élvezi is!!! Legalábbis nekem úgy tűnik.
Délelőtt fogtuk magunkat Anyuval és Didó papával és elautóztunk pár új rucit vásárolni nekem. A küldetés sikerrel zárult, de én pontosan nem emlékszem, hogy miket vettünk...valahogy elmosódnak az emlékképek...
Minden este hódolok eme szenvedélyemnek. Nem volt ez alól kivétel a tegnap sem ...
Minden este nagyon várom Aput, hogy hazaérjen. Ma nyűgösködtem is, mert már nagyon hiányzott, de gyorsan hazaért és még superboyozott is velem fürdés előtt!
Na, pontosan így festek, amikor másfél óra dunaparti séta és egy óra kertben alvás után eszem ágában sincs fölébredni. Nem, nem és nem!
Érthetetlen volt számomra, hogy az előbb még a másik oldalon találkoztam Jácint macival és mire elfordítottam a fejem máris a túloldalon termett. De fény derült mindenre és elmesélte Jácint maci, hogy van egy ikertestvére, Ignác maci. Nagyon helyes testvérpár!
Jó ötlet volt a kanapén szusszanás, csak elég puha és kicsit nehéz átfordítanom a fejemet. Mindjárt indítványozom az áthelyezésem egy keményebb fekhelyre!
Ma sajnos megint nagyon fúj kint a szél, ezért nem tudok sétálni, pedig a Napocska gyönyörűen süt. Így inkább ebéd előtt szusszanok egyet a kanapén.
Anyuval lementünk a nappaliba, mert azt mondta nemsokára hazaér Apu is. Ennek úgy megörültem, hogy boldogan követtem Anyucit, hozzábújtam, ő betakargatott ... de Apu mégsem jött olyan gyorsan, mint azt reméltem és a nagy várakozásban elfáradtam egy kicsikét.
Néha muszáj a barátaimmal ápolnom a jó kapcsolatot, mert olykor úgy érezhetik, hogy elhanyagolom őket. Dehát olyan sokan vannak és nekem olyan kevés szabadidőm akad, hogy nehéz igazságosan beosztanom. Mindenesetre nagyon igyekszem...
