2011. február 22., kedd

Képtelen bejegyzés

Anyuval a minap arról beszélgettünk, hogy mitől nőtt afta a számban. A nagy magyarázata közben félbeszakítottam:
"Ehhez még kapcsolatba az vonódik, hogy ha piszkos a kezed, nem nyúlsz a szádba!"
Más: hallgattuk Gryllus Vilmos skót című zeneművét, melynek kapcsán anyu Skóciáról kezdett mesélni. Erre én:
"Messze tájakon, még a Kóciákon is túl van egy ország, na, ott laknak a dínók."
Végül: várunk ma délután egy családot, akikkel régen találkoztunk, próbáltuk felidézni kik is ők. Én:
"Most is kicsit ismerem őket, de ha bejönnek az előszobába, akkor jön a vadiúj próbálkozás!"
Most ennyi! Tessék megemészteni és értelmezni kifogyhatatlan szókincsemből szőtt mondataimat!

2011. február 19., szombat

Duett

Én úgy érzem - és ezzel Olika pont ugyanígy van -, hogy az idei télnek, karácsonynak sose szakad vége. Igaz, hogy már nem kapunk ajándékot, díszített fa sincs a nappaliban, de a meghitt érzés, nomeg a téli dalok nem tudnak távozni gondolataink útvesztőiből.

Csepegtetés

Nem szeretem, ha a környezetem azt hiszi, hogy én mindig mindent tudok. Néha jobb taktika meghagyni őket abban a hitben, hogy én csak tengek-lengek a nagy világban és még sok tanulnivalóm van. Aztán néha megvillantom tudásom kicsi csíráját és akkor persze elalélnak tőlem. Így kell ezt csinálni!

Én vagyok a kalóz, a legnagyobb hajós

Főpróbát tarottunk otthon, hogy megfelelően félelmetesre sikeredett kalóz vált-e belőlem és igen! Azóta állandósult a fizimiskám otthon és folyamatos rettegésben tartom a családot, mindenki kincsét ellopom és mindenkit lelövök a kardommal! Váááááá!