2011. január 13., csütörtök

Rettenthetetlenek




















Az éves, rendes egyetlen Apu féle postnak most jött el az ideje. Aput megihlette az esti pancsolás során felkent kék szappan. Azonnal jött Anyuci és lefotózott minket. Nem telt bele pár percbe és máris felkerült az Internetre. Ugye milyen kísérteties a hasonlóság?

2011. január 2., vasárnap

Ááááá!

Kipróbáltam, hogy milyen a nagy kerek erdő közepében kiereszteni hamisítatlan Oli-sivításom. Ütős. Az összes közelben lévő vad messze szaladt, Anyuék vérnyomása pedig az égbe szökött. Kell ennél nagyobb muri?

Öööö, jajjjj!

Kipurcantam, elfáradtam, nem bírom tovább a telelés fáradalmait. Valaki vonszoljon vissza a szállodába!

Fergeteges

Az egyik legjobb móka a hógolyozással egybekötött szánkózás volt. Ennél már csak a lovasszánozást élveztem jobban. Vagy inkább mégis a hógolyózást? Nem tudok választani.

Kóspallag

Karácsony után Apuék bepakoltak minket az autóba és veszedelmes szerpentin utakon elvittek minket a Szent Orbán Hotelbe.
Hó volt, sok. Napsütés szintén. Jókedv dettó. Szánkó kettő.

Már a 4.!

Őrület! Már megint eltelt egy év, eddigi életem egyik negyede és már elmondhatom, hogy érzem a súlyát a koromnak. Első szignifikáns jele, hogy megtartottam első ovis szülinapi zsúromat. Összetoboroztam tizenkét kis barátomat és egy fergeteges estét töltöttünk együtt! Mindenkinek köszi ... Anyunak külön a sárkányos tortámért.