Gödi Dunakanyar SE U7

Barcelona ifi

Kirándulás Magyarkúton

Balatoni nyár Földváron

Nyár van!

Leányfalu - gombászkaland Barnival

Nyírfa utcai nagytalálkozó

Állatkerti séta

Dunapart - agyagozás

Királyrét

Őrség (2.)

Őrség (1.)

Évzáró

Elmaradt nyár képekben ... Pomáz - eperföld

Bandatagok

Itt a jó idő, megkezdődik a kerti partys időszak és egyre könnyebb összeröffenteni a kis csapatunkat. Kedvenceink az unokatesók és Dorkáék, nomeg Réziék - csak ők lemaradtak a képről. Velük aztán igazán nagy buli a buli!

Faültetés

Nemrégiben látogatását tette nálunk Edit és Károly papa. Amiért ilyen messzire elzarándokoltak hozzánk Gödre, mi cserébe még messzebbre vittük őket és megmutattuk nekik a Duna partot minálunk. A rendes kavicsgyűjtést és -dobálást Károly papa faállítása szakította félbe. Döbbenettel néztük, ahogy Károly papa egy már kiszáradt óriás faágat elültet a földbe, egy új élet reményében. Milyen szép gondolat! Halkan jegyezzük meg, hogy legközelebbi kavicsdobálásunk alkalmával szomorúan konstatáltuk, hogy a fának nyoma veszett...

Újra Nyúl

Hanem aztán átnéztünk Gitta mamáékhoz, mert olyan hírek érkeztek, hogy ott is kis kupacok keletkeztek a kertben. Siettünk is és igazuk lett. Jó alaposan körül kellett néznünk, hogy minden kosárkára rátaláljunk, de sikerült! És ráadásul végül pótlódott a kevéskének ítélt csokimennyiség is.

Nyúl

Történt egyszer, épp Húsvétkor, hogy reggelre egy rejtélyes kis állat össze-vissza tojta a kertünket reggelre. Ne aggódjatok, semmi gusztustalan, épp ellenkezőleg. Találtunk kifestő-tojatot, könyv-tojatot és ici-pici csokitojatot. Ha itt megjegyezhetem: azt lehetett volna kissé bőkezűbben mérni!

Családi bogár- és kisállatszakértőnk: Apu

Fantasztikus, hogy az erdőben mi minden élőlényre talál az ember, legfőképp Apu. Most épp egy zöld békát szúrt ki a zöld fűben és hopp, el is kapta, így hosszú percekig tudtunk farkaszemet nézni a brekusszal. Ezalatt a néhány perc alatt annyira megkedvelt minket a béka, hogy amikor Apu elengedte volna, ő büszkén és barátságosan trónolt tovább a kézfején és cseppet sem állt szándékában elszakadni tőlünk.

Szeretem a természetet!

Boldogan öleltem keblemre a Gyadai tanösvény ismerős fáit, s közben átvillant az agyamon: Ilyen lenne egy hamisítatlan természetbúvár?

Csajozásaink története folyt.

Egy másik csajozós játék - bármilyen meglepő - a kalózos. Mi vagyunk a félelmetes kalózok, a kislány a királylány. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elraboljuk ,így máris a miénk! Dorka itt már a mi foglyunk, de ez talán leolvasható viruló orcánkról!

Csajozásaink története

Szerencsére közeli s távoli ismerettségi körünkben viszonylag sok kislány is benne foglaltatik. Korban inkább hozzám illenek, de úgy veszem észre Olivér is mindinkább szemet vet rájuk. Kicsit bosszantó is, hogy őt szívesebben ölelgetik, de biztos csak azért van mert engem komoly fiatalembernek, őt pedig kisbabának tartják.
Ő Lili, a szomszédból tojáskészítés közben...kedvéért úgy tettünk, mintha baromira élveznénk a tojásrajzolgatást. Ennyit már megtanultunk: a csajoknak muszáj a kedvében járni, különben megpattannak.

A kolbászista

Miután duzzogva elbántam egy csokifagyival, kértem Aput, hogy kukkantsunk már be a váci piacra. Na, ott aztán kérlek, annyi finomságot láttam, volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Kiválasztottunk együtt két hosszú szál kolbászt, amiből én nyomban letörtem egy megfelelő hosszúságú darabkát és vagány bicózás közepette vissza a vasútállomásra, szépen gyorsan beburkoltam!

A fagyista

Végre elértem lassan két és fél évesen, hogy kapjak egy saját tölcsért fagyival megpakolva. Emlékszem, tavaly nyáron mindig az üres tölcsérekkel nyomasztottak Anyuék, miközben mindenki nyalta a finomabbnál-finomabb gombócokat, amelyek árnéykából boldogan mosolyogtak rám. Úgy döntöttem nem kispályázok és az első gombócválasztásom a jóhírű Hupikék törpikék fagyira esett!

Gödi Ördögök

A Gödi Ördögök bevették Vác Fő terét és a romok között versenyzett: Futó-Rongyláb-Vili és Bizalmatlan-Csiga-Oli.

Tilos az Á!

Remek nap köszöntött ránk! Kitaláltuk, hogy vonatozni fogunk Vácra, ott bringával/motorral/gyalog - szabadon választható a közlekedési eszköz - folytatjuk utunkat egészen a Fő térig.

Állatkerti séta

A víz világnapján az állatkertben jártunk. Miután felkeltünk délután Anyuékkal behuppantunk az autóba és már robogtunk is befelé. Mivel ebben az éltekorban a sok séta eléggé megviseli az ember szervezetét, gyorsan szereztünk egy kicsi-kocsit, hogy Apu kondiban maradjon és mi se essünk ki nagyon. Olykor így is megterhelő volt ki-be pattogni a kocsiból, hiszen a legtöbb állat a jó meleg házában bujdokolt és ott kellett őket meglátogatnunk.

Hipp-hopp, jön Bukk!

Szeretem!!!!!

Hát, mégiscsak testvérek vagyunk, nem igaz. Azok pedig rettentően szeretik egymást! Muszáj időnként megmutatni a külvilágnak - főként, mikor Anyu megjelenik a gépével -, hogy mi is pont így teszünk. Aztán, ha a gép visszakerül a polcra, helyre áll a család rendje és elkezdhetek Olival kötekedni, mire ő őrült visításba kezdhet, hiszen sikerrel járok, majd ő megkarmolja a fülem dühében, mit tehetnék, dobhártyaszaggató üvöltésbe fogok, hogy a szülők kellőképp megtorolják Olin a gaztettét. Tegnap este sem én bíztattam Olivért, hogy dobja be a wc-be a Kisvakondos könyvét. Én kimondottan nagyon csúnyán néztem rá közben és nem múlt el fél perc és máris megmondtam Anyunak!

Egy hétköznap délután

Egyik nap ovi után a program egy kellemes motorzással kezdődött, majd egy kis kerti focival egészült ki. Mire Apu betoppant, én már Anyu fején rugóztam, mivel kedvem szottyant bunyózni egyet ... ha már kedves ovistársam, a legnagyobb bunyós Vendus nem volt a közelemben. Anyu megkért, hogy legközelebb Apuval bunyózzak, mégiscsak férfimulatság!

Erről beszélek

Egyszer a Bory várban eltűntem Anyuék szeme elől, hiszen megpillantottam egy eldugott sarokban egy rejtett csigalépcsőt. Bolond lettem volna nem felmenni. Utána viszont bolond voltam, mert lekiabáltam Anyuéknak, hogy "hahó, itt vagyok!", mire a válasz csupán egy "hogy kerülsz oda? vigyázz le ne zuhanj!" volt. Így okozzon meglepetést az ember!

Család a Boryban... vagy Boribon?

Súrról hazafelé elfoglaltuk Bory bácsi várát! Igazi harcosként szaladgáltunk a sok-sok lépcsőn, csigalépcsőn, zeg-zugos udvarokon, kerengőkön és még a bástyákra is feljutottunk. Ezek után csoda is, hogy még itt vagyunk, mert a lengedező szellő majdnem lekapott onnan minket!

Disznótoros

Az ősök elhurcoltak egy messzi tanyára, hogy egy frissen legyilkolt malacot megegyünk szőröstől-bőröstől, de annyi kondér van itt és annyire üres mind, hogy én nem tudom, mi lesz ebből! Valószínűleg éhen maradunk. De amíg Didó papán és apun nem látszik a csüggedés, aggodalomra semmi ok.

Képtelen bejegyzés

Anyuval a minap arról beszélgettünk, hogy mitől nőtt afta a számban. A nagy magyarázata közben félbeszakítottam:
"Ehhez még kapcsolatba az vonódik, hogy ha piszkos a kezed, nem nyúlsz a szádba!"
Más: hallgattuk Gryllus Vilmos skót című zeneművét, melynek kapcsán anyu Skóciáról kezdett mesélni. Erre én:
"Messze tájakon, még a Kóciákon is túl van egy ország, na, ott laknak a dínók."
Végül: várunk ma délután egy családot, akikkel régen találkoztunk, próbáltuk felidézni kik is ők. Én:
"Most is kicsit ismerem őket, de ha bejönnek az előszobába, akkor jön a vadiúj próbálkozás!"
Most ennyi! Tessék megemészteni és értelmezni kifogyhatatlan szókincsemből szőtt mondataimat!

Duett

Én úgy érzem - és ezzel Olika pont ugyanígy van -, hogy az idei télnek, karácsonynak sose szakad vége. Igaz, hogy már nem kapunk ajándékot, díszített fa sincs a nappaliban, de a meghitt érzés, nomeg a téli dalok nem tudnak távozni gondolataink útvesztőiből.

Csepegtetés

Nem szeretem, ha a környezetem azt hiszi, hogy én mindig mindent tudok. Néha jobb taktika meghagyni őket abban a hitben, hogy én csak tengek-lengek a nagy világban és még sok tanulnivalóm van. Aztán néha megvillantom tudásom kicsi csíráját és akkor persze elalélnak tőlem. Így kell ezt csinálni!

Én vagyok a kalóz, a legnagyobb hajós

Főpróbát tarottunk otthon, hogy megfelelően félelmetesre sikeredett kalóz vált-e belőlem és igen! Azóta állandósult a fizimiskám otthon és folyamatos rettegésben tartom a családot, mindenki kincsét ellopom és mindenkit lelövök a kardommal! Váááááá!

Rettenthetetlenek

Az éves, rendes egyetlen Apu féle postnak most jött el az ideje. Aput megihlette az esti pancsolás során felkent kék szappan. Azonnal jött Anyuci és lefotózott minket. Nem telt bele pár percbe és máris felkerült az Internetre. Ugye milyen kísérteties a hasonlóság?

Ááááá!

Kipróbáltam, hogy milyen a nagy kerek erdő közepében kiereszteni hamisítatlan Oli-sivításom. Ütős. Az összes közelben lévő vad messze szaladt, Anyuék vérnyomása pedig az égbe szökött. Kell ennél nagyobb muri?

Öööö, jajjjj!

Kipurcantam, elfáradtam, nem bírom tovább a telelés fáradalmait. Valaki vonszoljon vissza a szállodába!

Fergeteges

Az egyik legjobb móka a hógolyozással egybekötött szánkózás volt. Ennél már csak a lovasszánozást élveztem jobban. Vagy inkább mégis a hógolyózást? Nem tudok választani.

Kóspallag

Karácsony után Apuék bepakoltak minket az autóba és veszedelmes szerpentin utakon elvittek minket a Szent Orbán Hotelbe.
Hó volt, sok. Napsütés szintén. Jókedv dettó. Szánkó kettő.

Már a 4.!

Őrület! Már megint eltelt egy év, eddigi életem egyik negyede és már elmondhatom, hogy érzem a súlyát a koromnak. Első szignifikáns jele, hogy megtartottam első ovis szülinapi zsúromat. Összetoboroztam tizenkét kis barátomat és egy fergeteges estét töltöttünk együtt! Mindenkinek köszi ... Anyunak külön a sárkányos tortámért.