Jóllehet Vili bátyám és én is egy kis betegséggel küzdünk, azért jó kedvünk cseppet sem lankad, pláne, ha Anyu és Apu szolgáltatják a mókát számunkra. Most kevesebbet megyünk társaságba, de azért nem kell félteni minket. Nekem például pénteken volt egy egészen csendes napom, ugyanis Vili elment Károly papáékhoz vendégségbe egész napra. Vasárnap pedig itthon tartottunk ebéd bulit. Klassz volt!
Kint járt nálunk Margó nagyi. Remek nap volt: egy darabig Vilmossal játszott, majd engem is fölnyalábolt. Minden békésen és meghitten alakult mindaddig, amíg meg nem jelent a bátyám. Atyaég, itt is van!!!
Ma Olivérrel és Anyuval átpakoltuk magunkat Didó papához egy közös nap erejéig. Én megérkeztem a játékokkal teli hátizsákommal és jöhetett a buli. Találtam egy Kisvakond DVD-t: még sose láttam ilyet, belenéztem, de nem nagyon kötött le. Kaptam forró csokit ... vagyis Anyu, de elhappoltam előle. Didó papa olvasott velem az Anna és Peti című könyvemből ... azaz én olvastam neki, hogy megértse végre, mi mindent ábrázol az a sok-sok kép a könyvben! Volt kis séta, kis alvás, meg rohangálás az emeleten.
Íme a legújabbak! Megerőltető, néha orra bukok tőle, ellenben a fordított gyertyám már tökéletes!
Délelőtt Anyu néha kölcsön adott Juditnak egy kis ölelgetés, etetgetés erejéig. Egyik alkalommal finom, puha szendvicsben találtam magam közte és Lala között. Aztán később Anyu magához ragadta az ölelgetésem kiváltságát, de nem tartott sokáig a nyugi, hiszen hipp-hopp megérkezett a bátyám is.
Igazán izgalmasan telt. Már eleve epekedve vártam kis barátomat, hiszen reggel Anyu beharangozta érkeztét és én alig győztem türelemmel lenni!
Anyu úgy tervezte, hogy eszem egy kis tízórait, felöltözünk, befekszem a babakocsiba, elindulunk sétálni és én közben elszusszanok.
Csodaszép napsütéses napra ébredtünk, kicsit fúj a szél, de az nem tarthat minket vissza egy kiadós motorozástól! Még indulás előtt utoljára megnyitom a csapjaimat, hogy kiürüljenek, közben pedig kezdem magamra ölteni az utiruhámat. Mivel kezdjem? Süt a nap, szóval jöhet a szalmakalap!
"Jól figyelj, te kék sapkás medve! Nem tudom, hogy csöppentél be ide mellém az ágyamba, de nem igazán örülök, hogy ti plüssállatok kezditek megszállni a privát szférámat! Most az egyszer eltekintek a sérelmemtől, cserébe jó lenne, ha tudatnád Anyuval, hogy igenis tudok fekvőtámaszozni és könyökölni. Állította, hogy még nem érettem meg erre a kihívásra, dehát te is látod, hogy simán megy nekem! Világosíts már föl, légyszi!"
Még az a szerencsém, hogy Olivér egyelőre jobban érzi magát a hordózóban, mint az íróasztalnál. Noémival és Nórival közelharc dúlt Gitta mama öléért, de végül befértünk mindannyian és békében kiolvastuk a nagykönyvet!
Ma Nelli néni járt nálunk és mikor Vilivel számolni kezdtek, gyorsan én is odakukacoztam magam, hogy részt vegyek a mókában, majd árgus szemekkel és óriásira nyitott fülekkel hallgattam, hogy mi a csudáról hablatyolnak. Még nem tudom utánuk mondani a számokat, de raktározom az infot.
Most sem hagyta, hogy unatkozva nézelődjek egymagamban, hanem hipp-hopp odahordta nekem kedvenc állatainak egy részét mellém az ágyra. Én pedig ráharaptam Bubura ... szó szerint!
Bár már lassan egy hete betegeskedem, de mintha ettől is csak erősödnék. Ma munka után bejött meglátogatni Gitta mama - és hozott nekem szuper tréningnacikat - és bemutattam neki, hogy milyen ügyesen tudok egyedül állni...azaz kapaszkodni...azaz tartatni magam.
Ha tehetem és Apu vevő rá, akkor minden este ráveszem, hogy borotválkozzon, míg én fürdőzöm. Megsimogatom az arcát és fennhangon kiáltom: szőr!!! Erre ő előkapja a borotvahabot és borotvát vagy a zümmögő borotvát. Én jobban szeretem a borotvahabos verziót, mert abból nekem is jut. Bekenem vele vastagon az arcom, aztán a hasam és egy kissé lejjebb is, de azt nem részletezem. Nos, szóval, behabozom magam és várom a borotvát, hogy az arcszöszeimet letarolja. Sajnos, sosem érkezett még meg hozzám, így kénytelen vagyok bő vízzel leöblíteni magamról.
Amikor valami nagyon felkelti a figyelmem és érdeklődésem, akkor a jó cél érdekében képes vagyok az oldalamra fordulni. Ez nem nagy ügy, de szeretem csinálni, mert ilyenkor földöntúli boldogságot látok a szüleim arcán, hát, megismétlem nekik újra!
